Arany a tó fenekén (1981) 63% 6★

Amit én láttam, már új szinkronnal volt. Túlontúl régies film, hiába Brian May a zene felelőse.
Javítás: itt nem az a Brian May volt, akit én hittem.
Köszönet @Pistee66-nek, kiderült!

Láthatóan óriási potenciál van ebben a filmben, ami valamiért mégsem kerekedik ki teljesen: nem először láttam és nem először érzem ezt, bár így másodjára mintha jobbnak tűnt volna. Valahol mégis kilóg a lóláb, és nagyon szeretném megfejteni, pontosan miért futott végül homokzátonyra ez a projekt…

Mindent egybevetve, ez az új-zélandi tájakon játszódó hajsza a világháborús roncsból előkerült arany után szédítően zseniális élmény is lehetne, és a mozi számos pillanatán látszik, hogy a készítők oda is tették magukat a forgatás közben: az operatőri munka bámulatos, legyen szó a hegyek között cikázó helikopterek, az elképesztően szép tájak, egy-egy szájtátásra okot adó kaszkadőrmutatvány fényképezéséről. Alibinek nyoma sincs, jók a díszletek, a felhasznált eszközpark, jók a színészek, de még a forgatókönyv is ügyelt arra, hogy minden lehetséges konfliktusos szituációt bemutassanak nekünk: van itt üldözés földön, vízen, levegőben is, épp csak a víz alatt nem…
A színészi munka általában véve rendben van: Ken Wahl remek hőskarakter ebben a szituációban, bevallom, sehol máshol nem láttam még a fickót, de ha tipikus Los Angeles-i nyálgép is lenne véletlenül, a sűrű sörénye alatt itt semmi sem látszik ezen vonásaiból. Donald Pleasence kapcsán annak ellenére sem szokott ellenvetése lenni a nézőknek, hogy filmográfiája színvonal tekintetében eléggé változó. Mindent egybevetve, itt sem színművészi mivoltában teljesedik ki, de amit csinál, az korrekt és helyénvaló. George Peppard elvont, nyomokban vígjátéki figurája nekem nyitott kérdés – lehet, hogy a karaktere direkt félig-meddig komikus figura, de az sem kizárt, hogy ott a nyolcvanas évek elején ő már csak és kizárólag így tudott szerepet formálni…
De akkor mi baj a filmmel? Néha kimondottan gyerekes és ostoba – lásd. még, a helikopter roncsaiból felépített kis terepjáró –, néha egészen komoly, de szenved valamiféle műfaji identitásválságtól. Számos alkalommal fedezhetünk fel komikus éleket a cselekményben, de annyira egyetlen szituáció, karakter, szöveg sem vicces, hogy ez egyértelműen kidomborodjon. A cselekmény ráadásul olyan, mint egy amatőr pék gigantikus süteménye: néha egymás mellett vannak a finom töltelékek, néha meg csak az ízetlen tésztát majszoljuk. A film itt-ott leül, aztán három-négy percig le se tudjuk róla venni a szemünket, annyira szép, vagy szépen kivitelezett, amit látunk. El tudom képzelni, hogy ezt negyed óra mínusz a műsoridőből, illetve egy többedik meghúzása a forgatókönyvnek megoldotta volna.
Brian May – aki véletlenül sem a Queen gitárosa! – remek soundtracket fabrikált a filmhez!

Nem rossz darab, de feloldhatatlanul ambivalens élmény: néhány pozitív húzása minden további nélkül felhozhatná őt az Indiana Jones, vagy a Smaragd románca színvonalára, de a negatívumai a mélybe rántják. Nagyon-nagyon nagy jóindulattal adom neki oda a hetest!