Amikor a nőknek farkuk volt (1970) 46% 5★

Amikor egyesek viszonylag elfogadható, de nekik valamiért nem tetsző filmek kapcsán siránkoznak elpocsékolt másfél órák és életük legrosszabb filmélményei miatt, mindig eszembe jut, vajon milyen mély bugyrai lehetnek valójában a filmművészetnek, lehetséges-e ízléstől, előismeretektől és nézői elhivatottságtól (ha van ilyen) függetlenül megtapasztalni a poklot egyes filmek kapcsán. Hát most beletenyereltem rendesen…

Szeretném kétfelé bontani ezt az értékelést. Egyrészt ebből az olasz remekműből sikerült egy kopott, VHS-ről digitalizált, hangalámondásos német példányt megnéznem. Talán nem kell magyaráznom, mennyire megnehezítik ezek a részletek egy amúgy is szutyok mozi reális feldolgozását, így hát úgy voltam vele, bármennyi pontot is kívánok adni a förmedvényre, hozzá fogok tenni egy bónuszt, mert olyan nincs, hogy ezek a külsős tényezők ne károsítsák a valódi filmélményt.
A valódi filmélmény viszont alapjáraton is annyira groteszknek tűnik, hogy arra szavaim alig vannak. Egy csapat „civilizációból” kiszakadt ősember-fiatalember találkozik a nővel, és innentől amúgy is ügyes-bajos hétköznapjaik fenekestül felfordulnak. Értsük a poént jól, manapság mindez nem hogy leforgatható nem lenne, de szerintem egyes országokban már azzal is büntetőjogi felelősséggel kacérkodnánk, ha megnéznénk és kitennénk a netre, hogy megnéztük – de nyilván nem kell bármi itt bemutatott-prezentált dolgot komolyan venni. Nincs itt szó másról, mint a nő és férfi közötti kémia törvényszerűségeinek komédiás feldolgozásáról.
A bajom az, hogy a fent ecsetelt trágya technikai minőségben egyszerűen képtelen vagyok megítélni, mennyire jó vagy rossz ez. Egyébként azt hiszem, hogy rossz, és hacsak valaki fiatal korában nem látta és szerette meg néhány, amúgy tényleg jópofa poénját, akkor az egész az értelmetlenség határán táncol. Ez a film nem jó, HD-ben és eredeti nyelven, felirattal nézve sem lenne az, és nem azért, mert vállalhatatlan módon mutatja be a szexualitást, hanem mert egy szellemesnek vélt alapötletre húztak fel egy kaki-pisi poénok szellemi színvonalán leragadó, bénán leforgatott slapstick komédiát.

Ja, amúgy Giuliano Gemma, az ekkor már befutott westernhős a főszereplő. Hogy ez miért, meg hogy és hogyan és tényleg miért, meg… ááh!