Agmapansa (2021–2021) 84% 21★

Erre még alszom egyet… hát aludtam, de nem jutottam közelebb hozzá mit is kéne írnom:) Nagyon vártam ezt a sorozatot, úgyhogy amint levetítették az utolsó részt rá is vetettem magam. Nem mondom csalódás volt, de az biztos hogy Ji Sung és Kim Min Jung nélkül nem biztos a végéig kitartottam volna. Sztorira nem nagyon fecsérelnék szót, én picit az elejét jobban élveztem, akkor több ügyet oldottunk meg és bár többnyire tapadtam a képernyőre, de nem kevés üres járat volt, ahol csak Ga On nyekergését és toporgását nézhettük vagy a gonoszok idiótaságát:D. A Disztópiából mint olyanból sokat nem kaptunk, gondolom így volt egyszerűbb megoldani és magához a központi sztorihoz annyira nem is kellett. A ruhákat viszont imádtam. Ji Sung öltöny kavalkádja sem volt semmi, de Kim Min Jung ruhakölteményeiben csak úgy tündökölt. Amit viszont meg kell említenem a bírói hacukák (akárhányszor néztem őket „vonulni” mindig a papi reverendák jutottak eszembe), másik oldalról meg irtó szexi volt. Iszonyat jól kiemelte a szereplők alakját mindkét reverenda…Zenéjét szerettem, ahogy a látványvilágot is. Igazából a történetnek a főszereplője Ga On lenne, hisz tulajdonképpen mindig az ő döntései körül zajlanak az események. Mit gondol- mit tesz- melyik oldalra áll, számomra mégis ő és Soo Hyun voltak a sorozat abszolút gyenge pontjai. Legtöbb esetben péklapáttal csaptam volna agyon mind a kettőt, de főleg Ga On-t az álszentségéért. A világ nem fekete és fehér, a jelenlegi világ kőkemény szürke ezer árnyalata, csak sötétebb és világosabb szürke létezik. Látták a világot, Ga On látott pereket megélte a saját drámáját, Soo Hyun rendőrként biztos sok mocskot látott mégis úgy csináltak mintha mosolyra és kedvességre ez a sok mocsok eltűnik. Ga On pedig kifejezetten álszent volt, alapvetően -ez nem spoiler hisz az első részben kiderül- kémkedni megy a bíróságra Yo Han után és az eszközökben sem válogat az információ szerzése céljából spoiler, amíg az ő elképzelései, elvárásai alapján mentek a dolgok rendben voltak a módszerek, de az első nehézség alkalmával meghátrált. Képtelen volt dönteni és folyamatosan ingadozott. Ga On és Soo Hyun kapcsolata egy szempontból megható, hisz mindketten szerették egymást, másik oldalról viszont ezek ketten mint két döglött hal… még Ga On és Elijah között is nagyobb kémia volt, de tovább megyek még Ga On és Yo Han között is nagyobb volt, mint a szerelmesek között…
hogy mégis miért éri meg végig nézni? mert amúgy mostanában hozzám képest rekord idő alatt még így is lenyomtam az A rossz és a még rosszabb csatája. Yo Han és Sun Ah háttér csatározásai. A főgonoszok legtöbbször inkább paródiába illően voltak szemetek , az elnök konkrétan egy ripacs volt:D de Sun Ah … ritkán látok ennyire stílusos szemétládát/főgonoszt. Amennyiben az ember belegondol Sun Ah és Yo Han akár ikrek is lehetnének, ugyanaz az elcseszett gyerekkor, ugyanaz a bántalmazások sora mégis az egyik jobbra a másik balra ment és ez egyértelműen Yo Han bátyjának volt köszönhető. Mindkettő képes bármilyen kegyetlenségre fapofával, hogy elérje a célját. Igazából sok felesleges szót nem is pocsékolnék. illetve már az első mondattól pocsékolom, mert igazából @barbikaunatkozik tökéletesen leírta a véleményemet a sorozatról:D
Hogy kinek? Ji Sung rajongóknak kötelező, mert irtó szexi a kihúzott szemével/belőtt hajával bírói reverendában és a teljes kontrasztban mikor szétzilált göndörkés hajjal odahaza. Érdekes világ nézetek, stílusos gonosz. Nem igazán véres, de azért vannak benne akciójelenetek is:) Nem volt ez rossz sorozat :) de vannak hibái, nem is kevés :)

Nagyon lelkes követője voltam a szériának, érdekes alapötletnek találtam, hogy nyíltan tárgyalnak az egész ország előtt és az esküdtbíróság szerepét is az emberek kezébe adták. Én személy szerint nem támogatnám, de el lehet játszani a gondolattal. A színészgárda is elég parádés, Ji Sung és Kim Min Jung igazi profik a szakmájukban, Park Jin Youngot szinte a fél világ ismeri, Park Kyu Yeong meg szép hírnevet szerzett az It's okay után (is). A betétdalok és aláfestő zenék nagyon passzolnak a neon plakáthoz (https://snitt.hu/plakatok/97208), a Tempest az egyik legjobb szerintem, misztikus és kicsit elvont, a másik kedvencem pedig Erik Satie Gnossienne-je (az első). Már magában sem egy vidám darab, de hallani bizonyos jelenetek alatt… Ajléfwsá. Kettő nagyon meghatározó rész alatt. spoiler A végéhez is teljes mértékben illik: hatalmas tragikum. spoiler Egy igazi ördögi kör. De hogy hol kezdődött? spoiler De akkor robbantsuk fel az összeset? Mivel disztópikus akart lenni, feltételezhető, hogy a múltban inkább Ga On szemléletmódja alapján bíráskodtak az emberek, vélhetőleg békés úton. spoiler

A koreai disztópikus művek rám mindig gondolatébresztően hatnak, kíváncsian figyeltem az eseményeket ezúttal is és nálam sokáig 10 csillagon állt, de valahol a közepéig, háromnegyedéig csak. Talán csupán benyeltem mindent, amit láttam.. Mindenesetre disztópikus történet lévén foglalkozhattak volna többet a környezet bemutatásával, nemcsak egy-egy kép erejéig mutatva a nélkülöző utcákat vagy a falakra kivetített, kiragasztott propagandaplakátokat. Ideig-óráig fontos mellékszereplők hirtelen nem jelentek meg többet a képernyőn, vagy nem is tudtuk meg, hogyan kerültek ilyen magas pozícióba (Jung Soon Ah, hogy mondjak egy példát). Az is homályos, hogy nevezhette Kang Yo Han demokráciának ezt a népbíróságot, amikor a DIKE nevezetű applikációt telefonon keresztül lehet használni, de az ország számos területén laknak olyanok is, akik nem rendelkeznek okostelefonnal. Azé a hatalom, akinek van okos készüléke? Micsoda diszkrimináció. :)

Ez a sorozat tipikusan azok közé tartozik, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. A marketing nagyon jó volt, ahhoz kétség sem fér, és az első két rész is kellőképpen felcsigázza az embert. Viszont ami utána jön, az nem feltétlenül a legjobb dolog a világon. Egy sokszor logikátlan és frusztráló egyveleg, amit csupán két szereplő tart egyben.

Maga az alapkoncepció egészen jó. Olyan világban járunk, ahol a korrupció sosem látott méreteket öltött, az embereket rongybabaként ide-oda hajigálják, a közösségi médiaplatformok tömegmanipulációja pedig elérte azt a szintet, amikor már a legfontosabb dolgokkal kapcsolatban is csupán a megosztásoknak és a like-disklike-ok arányának megfelelően legyen lényegi jelentésük. Itt nincs igazság, csakis az, amit az elit és az ő általuk vezetett kormány mond. Ennek kellős közepén jelenik meg egy karizmatikus úriember, aki nem mellesleg elismert bíró. Ötlete alapján létrejön a DIKE applikáció és ezzel párhuzamban egy tv-ben és interneten is közvetített élő bírósági show, amelyben az emberek bűnözők sorsáról dönthetnek. Viszont a műsort pénzelő elit, kik a nagyobb nézettség és a haszon érdekében támogatták az ötletet, sosem hitték volna, hogy a fagyi visszanyal. Ez a premisszája a sorozatnak, ami nagyjából teljesül is. Már amikor nincs üresjáratban az egész. Így leírva valamint az első két rész alapján teljesen jól hangzik az egész, amolyan enyhe Dredd bíró után érzetet adva egy kis Pusztítóval megspékelve, amit nyakon öntöttek Vincenzo-val, Mouse-al, Liar Game-el, Your Honor-rel és Judy bírónővel. Csak azután elérkezünk a harmadik részhez, ahol megkezdődik az építkezés lassan… mármint LASSAN… Van két-három olyan rész, ahol konkrétan semmi sem történt! Egy 16 részes sorozatban! Ráadásul a részeken belül is vannak fillerek, ahol nem építkeznek se a kapcsolatok, se a szereplők, se a történet. Hosszú epizódokon keresztül körülbelül az utolsó 25-30 percben történik érdemben akármi, addig pedig nézhetjük a gonoszok kézdörzsijét arról, hogy milyen rafináltak, vagy éppen Ga-On tátja a száját, nagy ritkán elejtenek egy-egy kósza mondatot, ami fontos lehet, kivéve, hogyha nem. Egyszerűen a nagy lendület után szétesett az egész. mintha nem lett volna elég muníció a tárban ahhoz, hogy egy teljes játékot végig vigyenek, de azért a folyamatos halálokkal együtt is végig szenvedik a pályákat. Olyan érzést ad ez, mintha nem is ugyan az a személy írta volna az első kettő valamint az utolsó epizódot, mint aki az összes többit. És ezt a hangulat is sokszor bizonyítja. Félreértés ne essék, vannak nagyon jó és kiemelkedő, izgalmas pillanatok, csak győzze az ember kivárni őket a rengeteg töltelék mellett.
Arról még nem is beszéltem, hogy ez elméletileg egy disztópia lenne. Azért mondom, hogy elméletileg, mert a doramában a központi karaktereken kívül szinte alig találkozunk a néppel, hogyan hat rájuk bármi is, stb. Ha már ezt a műfajt választották, az alap az lenne, hogy ne csak odamondjuk, hanem építsünk is legalább egy kis kerületnyi csoportosulás köré valami kellő hátteret, hogy hihető legyen, még ha a meghatározott szereplőgárdáról is szól a sztori. Ezen a téren a világépítés elég semmilyen lett, szinte nem létező. Amit kaptunk, az körülbelül minden korrupcióval foglalkozó sorozatban benne van, csak annyi különbséggel, hogy itt egy fokkal megpróbálták megspékelni a dolgokat és országos szintűvé tenni ténylegesen, amiből alig érződik valami. Ez azért szomorú leginkább, mert első körben a teljes marketing erre volt felhúzva és arra a nagyon ígéretes premisszára. Bár a tvN idén nem először játszotta el ezt (You are my spring és a krimi, Mouse és a csavar), csakis a nézettség növelés érdekében.

Ha már problémákról beszélek, akkor nem mehetek el a szereplőgárda mellett.

Senkit se tévesszenek meg a posztere és a trailer, a főszereplő nem más, mint Kim Ga-On. TE JÓ ÉG!!!! Az egyik legsemmirekellőbb, leghaszontalanabb és legostobább karakter Dramaland-ben (nem csak idén!). Ennyi ésszel azt is csodálom, hogy tud egyáltalán beszélni. És a vicc az egészben, hogy az első részben eladják egy nagyon okos, mindent IS tudó valakinek. Ami ultragyorsan megcáfolódik a lehető összes módon, amit csak el tudtok képzelni. A vele levő csavar miatt ez a karakter akkor működött volna, ha legalább egy csöppnyi esze lett volna. Viszont ennek a figurának a szemén keresztül látjuk a sorozat javában a történéseket, ami még kínosabbá teszi azt; már a harmadik résztől zavarba ejtően egyértelmű: ez a fiúcska olyan, mint egy régi lépcsőház: sötét és korlátolt. Ideig-óráig, pontosabban a hatodik részig még lehetett húzni ezzel az ember agyát, viszont az utána levő törés miatt egyszerűen már frusztráló és fárasztó lett az egész. Lehet őt mentegetni a gyerekkorával, hiszen traumatikus volt szülei halála miatt. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy gyerekkor ide vagy oda, ő tanult jogot, járnia kellett néhány próba és éles bírósági tárgyaláson, tehát találkoznia kellett különféle ügyekkel, akár kezdő, akár nem. Szóval bőven volt honnan látnia, hogy a világ nem színes cukormáz, vagy éppen fekete-fehér, mint azt ő hiszi a legvégéig. Azt pedig pláne meg kellett volna tanulnia, hogy nem hiszünk el mindenkinek mindent, csak azért, mert közel áll hozzánk, esetleg elég határozottan mondja. De nem!!!!
Arról nem szólt a fáma, hogy tulajdonképpen ennek tetejében még álszent is. Hiszen a sorozat egyik legelső bűncselekményét ő követte el! És utána rendre mosta is kezeit. Tipikusan olyan karakter, aki bort iszik és vizet prédikál. Ítélkezik mások felett, holott ő semmivel sem különb másoknál, csak azt hiszi. Arról nem beszélve, hogy a saját gondolatainak száma, főleg olyanoké, amiknek értelmük is van, elenyészően kevés. Könnyen manipulálható idióta, aki miatt rengetegen szenvednek, spoiler. A hülyeség nem bűn, de azzal mások életével játszani már igen!
Továbbá, nincs karakterfejlődés az ő esetén. Ugyan ott tart, ahonnan kezdte, leszámítva azt a néhány sorát a legvégén, amikor realizálja, hogy mi lett a büntetése a tetteinek, vagy inkább azok hiányainak. De ezen kívül egyébként 0. Pont olyan, mint a karakter maga. Nagyjából a mesélésen túl semmiféle szerepe nem volt. Semmi olyat nem tudtunk meg rajta keresztül, amit már ne tudtunk volna, illetve láttunk volna már előtte is. A színészi játék PJY részéről semmi különlegeset nem hordozott magában, lévén a szerep semmilyen volt, az átlag főhős lebutított verziója. Néhány helyen tudott csillogni (pl.:15. rész vége), de ennyi. Sokszor nem lehetett megkülönböztetni egymástól a reakcióit. Van hova fejlődnie.

Ehhez a karakterhez kellett egy társ, akinek jelenléte tökéletesen szinkronban van a legjobb barátjával/szerelmével. Ő Soo-Hyun, aki a legjobb detektív széles e vidéken… Állítólag! Egyik részben maga a mester, Ga-On világosította fel, hogyan kellene nyomoznia rendesen. Azt hiszem, ez mindent elmond róla. Egyébként dettó ugyan az, mint szívszerelme, csak kicsiben és még kevesebb létjogosultsággal. Ő az egyik női főszereplő… JAJJJJJJJ! Fájt, komolyan mondom! Annyira kiidegelt ez a kettő, hogy az nem igaz! Többször megfordult a fejembe, hogy abbahagyom a sorozatot ennyi sületlenség és vacak karakter miatt, mert azért vannak még itt sablon kategóriások bőven, de két személy tartotta fent az érdeklődésem erre a túl hosszú 16 részre.

Ezen két díszpéldánnyal szemben akad nekünk egy tényleges „sötét” hősünk, aki ugyan visszaavanzsált második főszereplővé, viszont bőven ellopta a show-t kollégája elől. Kang Yo-Han egy szegény férfi, aki gyűlöli az elitet, teljesen érthető okokból kifolyólag. Egy olyan nincstelen ember, aki igazából gazdag és meg van a hatalma ahhoz, hogy a lehető legjobban és legpofátlanabb módon szúrjon ki az ellenségeivel. (Ez zavarosnak tűnhet, de mindenre van magyarázat!) Okos, dörzsölt és vonzó személyiség, aki hajlamos elbűvölni az avatatlan nézelődőket, de ugyan ilyen könnyen hajlamos rámenni az ellenfeleli idegire. Egyáltalán nem egy földre szállt angyal, amit részről részre be is bizonyít. Számára a család szent és sérthetetlen, aki pedig azzal szórakozni kíván, az jobb, ha már előre leegyeztetni a hamvasztásának időpontját. A céljai elérésében semmi sem akadály számára. Ha kell, spoiler. Bekerülni a látókörébe veszélyes, onnan kimenekülni szinte lehetetlen. Ő az a Batman, aki egyben Joker-t is játszik. Ennek okán egyes döntéseivel nem lehet (és nem is szabadna) azonosulni, viszont minden más alkalommal igen. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a karaktere nagyon összetett és sokrétű. Vincenzo-hoz hasonlóan ő sem ASPD-s, van lelkiismerete, szerető, törődő testvér, apa, nagybácsi, munkáltató, főnök, aki szívén viseli a hozzá közel állók sorsát. Fejlett igazságérzete van, amit sajnos egy olyan világban nem lehet kamatoztatni, amelyben ő is él, és ezzel teljes mértékben tisztában van, így nem riad vissza a tárgyalótermi végletektől sem. Sok minden történt a jóvoltából az élő show-k alatt, aminek meg volt a maga hatása a közösségre (legalábbis ezt sugallta a befejezés, mert sajnos nem láttunk igazából semmit).
Rideg, megfontolt és számító első pillantásra, de a háttérben megbúvó érzelmek néha látványosan előtörnek belőle. Ennek oka pedig családi jellegű, ami miatt PTSD-je is van. Továbbá a sorozat legszebb momentumait szállítja a nézőknek unokahúgával közösen. Kettejük apa-lánya viszonya az egyik érzelmi mozgatórugója az egész szériának. egy szép és dinamikusan fejlődő mély kapcsolat at övüké, aminek hányattatott kezdése egy gyönyörű befejezéssel párosul, ami miatt szem nem marad szárazon.
Nagyon sajnáltam, hogy nem tudhattunk meg többet a gondolatairól, hiszen mégsem ő a főszereplő igazán, de az a néhány pillanat, amikor a fejében lehettünk, igazán szívet tépő élmény volt. Annyira, hogy majdnem bejutott a tragikus trióba azt kvartetté bővítve (Park Jin-Gyum – Alice, Jung Ba-Reum – Mouse, Sung Yo-Han – Mouse). A felszín alatt ugyanis Yo-Han egy erős akaratú, ám aggódó, a végére már kétségbeesett és végtelenül magányos személy, akit mindenki félreértett és szörnyetegnek bélyegzett egész életében, ami rányomta bélyegét arra. Ji Sung, le a kalappal előtte, mindenképpen díjat érdemel!

A sorozat egyetlen igazán értékelhető női karaktere, spoiler. PKY-nek ez volt az első ilyen jellegű sorozatszerepe, de nagyon jól állt neki.

Bárcsak ugyan ilyen szépeket tudnék mondani a mellékszereplőkről is, de igazából a gonosz kompánián túl mindenki díszletnek tűnik csupán. Viszont a gonoszok a maguk nyakatekert módján szórakoztatóak, önző dögök, elmebetegek és rettenetesen kegyetlenek. A motivációjuk közös, ami összehozta őket: hatalom, pénz és örök hírnév. És a slussz poén; ez a sorozat végére tényleg meg lesz, spoiler. Igazából ők a tökéletes sablon-gonoszak olyan szinten túlpörgetve, hogy az már néhol komédiába csap át. Viszont kellőképpen félelmetes bagázs, néhány tettük, amiket a jelenlegi állapotok között láthatunk, pedig hányingert keltő. Az, hogy mi a valódi háttere a spoiler. Egytől egyig beteg lelkületű állatok, akik rászolgáltak arra, amit a nép Yo-Han hathatós segítségével kioszt rájuk.

Ha a történet tálalása, és a legtöbb karakter nem is sikerült a legjobban, a két kiváló ellenlábas, az a kb. 5 remek (teljes!) rész, a gyönyörű látványvilág, az egészen jó CGI (amiről érződik, hogy nem filléres a produkció), a jól összeállított hanghatások és remekbe szabott zenei betétek hatalmas segítséget nyújtanak a megtekintés során. Akárcsak a tárgyalások és a kiszabott ítéletek, amik változatosak és izgalmasak voltak, még úgy is, hogy tudtuk előre, mi lesz majd a végkimenetelük. Volt néhány harcjelenet, aminek súlya volt és érződött a tétje, még áldozatai is voltak, így érezhettük, hogy a főszereplőn, Ga-On-on kívül senki sincs biztonságban. Amit nagyon szerettem még, az Yo-Han és Soon-Ah önmagából teljesen kifordított, inverz 'Rómeó és Júliája" volt. Érződött, hogyha nem úgy állnának a dolgok ahogyan, egy nagyon szép pár lehetett volna belőlük, hiszen teljes mértékben megértették egymást, és ezért is voltak veszélyesek egymásra nézve. Egyébként a mondandó egy része is tetszett: a hülyeség nem ártalmas, csak ha tudják, hogyan kell azt felhasználni; valamint: kétszer gondold meg, kiben bízol meg. Lehet ezek sablonosak, de nagyon sokan hajlamosak őket elfelejteni, majd jön a pofára esés. És a görbe tükör az erőszakos tartalmak médiában való értékesíthetőségéről pláne plusz pont, akárcsak a PR és marketing fogások (még ha nagyon kevés is volt csak benne). Nem véletlenül az erőszakot tartalmazó vagy éppen töményebb szexualitást ábrázoló műsorok vannak a legnézettebbek között. A mások felett történő büntetlen és anonim ítéletmondás pláne tetszetős lehet, és ezt nagyon jól meg is mutatja a sorozat. Kár, hogy néhol a saját rovására.
Rengeteg negatívumot emlegettem már ez előtt is, de azt hiszem, még egy kicsit elidőzök e téren. Ugye említettem, hogy az első két rész és az utolsó kettő (talán még a 13. rész) volt teljese mértékben önmagukban értékelhető. Viszont azt nem árt tudni, hogy a hangulatvilágában még ebben a 4 (-5) részben is törés van. Az eleje egy akciódúsabb, pörgősebb, kissé sötét, de érdekes, színesebb tónusú világot vázolt fel. Ezzel ellentétben a 3. résztől a 15. rész végéig már egy nyugodtabb, borongósabb, nagyon sötét és lassú, csupán ritkán oldott hangulatot kapunk, ami elvétve emlékeztet az 1-2 részben látott önmagára. A 15. rész teljes mértékben reménytelenségbe csap át, majd egy 180 fokos fordulattal visszatérnek az 1-2 rész lazább szerkezetéhez, ami megtöri az utolsó előtti rész drámáját, és ténylegesen csak túldrámázásnak hat ezáltal az előzmény. Holott olyan dolgok derültek ki, amiknek súlya kellene hogy legyen, de ezt, nem értem milyen indíttatásból, valamiért nem merték bevállalni. Emellett telis-tele volt a sorozat lényegtelen elemekkel, amiket a végére egy az egyben elfelejtenek, mintha nem is léteztek volna. Ez néhány esetben nagyon szembetűnő (pl.: mi lett a két oldal csicskásaival, az emberek reakciója, hol van a miniszternő családja, stb.). A logikátlan vadbaromságokból és megmagyarázhatatlan eseményekből ugyancsak kapunk szép számmal (lásd: hogy nem volt net a tisztogatás helyszínén, hogy lett net, hogy lehet ott világítás lekapcsolt hálózat mellett, hol van a rendőrség végig, hol vannak a térfigyelő kamerák, hogy nem ismerte fel Yo-Han Soon-Ah-t, hogy lett Soon-Ah ilyen hatalmas, miért nem volt ismerős senkinek Ga-On feje, Ga-On csak véletlen egybeesés, Yo-Han szabadon mászkál stb.). Az a sok elfeledett részlet csak azért, hogy a fő szálat kiszolgálják, fájó volt és összeszedetlenné tette a teljes sorozatot. Nem mellesleg, egyes témák lehet nem túl szerencsések aktuálisságuk miatt, mert kicsit olyan, mintha az író bizonyos dolgokat szeretne velük sugallni (khm… vírushelyzet… khm). A mondanivalók közül egy volt az, amit nem tudtam hova tenni, mégpedig amiatt, aki ezt elmondja (Ga-On és a változatlanság). Ezt egy ilyen álszent kontextusban hallani, pont tőle… elég kétes így, főleg, hogy ő sem nagyon változott, de azért legyen ő a következő Yo-Han… nevetséges kissé! És a lényeg: mire volt jó, hogy ez a sorozat 16 részes, ha igazi tartalommal nem tudták megtölteni? 8-10 részből ugyan ezt meg lehetett volna oldani és még lehet jobban is.

Most bajban vagyok az ajánlással. Tiszta szívből a teljes sorozatot egyben nem tudnám ajánlani, de ha másért nem is, Yo-Han és Soon-Ah karaktereiért mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Meglehet, én vártam túl sokat ettől a sorozattól vagy velem van a gond, hogy nem tudtam a helyén kezelni, de jelenleg így érzek iránta. Minden esetre a zsebkendők legyenek készenlétben, főleg az utolsó két rész kapcsán. ;)

Ez a sorozat egy nagy HŰHA volt!!!!!
Tudni kell rólam hogy nagyon Kdrama „bolond” vagyok vagy lehet a rajongó szebb szó, viszont nehezen találok manapság jó koreai sorozatok, de hála az istennek létezik a TikTok és segít ebben :D
Ennél a sorozatnál is így jártam, pont egy izgi részletett láttam és mondom miért ne :D

Az első meglelpödés az Ji Sung volt mert én egyetlen egy sorozatot láttam tőle az pedig a Kill me, Heal me volt, de ugyan ez volt Kim Min Jung személyében mert ha jól emlékszem a Man to Man-ben láttam elsőnek és utoljára MOSTANÁIG
Mert elkezdtem és nézte és néztem… és megint egy nagy HŰHHHHHHAAAAAA
Meg kell hogy mondjam régen láttam ennyire jó ( azaz számomra jó) alkotást ahol végre nem a romantika dominál… tudom hogy a bosszú is egy jó alap de nekem ez annyira más volt, ahogy végig, még szinte az utolsó percekben kételkedtem Yo Han-ban és ahogy manipulálták Ga On-t az hihetetlen volt ( nem csodálom h kb minden azaz majdnem mindegyik részben pártot váltott ). De térjünk vissza még Yo Han-ra, az ahogy manipulált és keverte a „lapokat” az hihetetlen volt és mindig Ő nyert, meg kell mondjam újra lenyűgözött. Bár mikor néztem néha-néha eszembe jutott, hogy ez lehet az igazi Dél-Koreai Köztársaság? Mert hát mindennek van valóság alapja… nyilván túl van tolva a drámai hatás kedvéért meg stb, de na
Annyit mondanék még azaz írnék, hogy méltó befejezés kapott, rég láttam jó befejezést és az OST- Huckleberryfinn- Tempest, brutál jó lett és annyira illett h ennél jobbat nem is találhattak volna.

Lehetne még hosszabban írni de ezt látni kell, nézni nézni és nézni és ámulni rajta és a végén annyit mondani hogy HŰHHHHAAA :D

Nagyszerű sorozat, egy olyan disztópiát mutat be, ami már manapság is sok egyezést mutat a jelenlegi helyzettel, azonban néhány éven belül már valósággá válhat. K-Drama fanoknak előszeretettel ajánlom.