John Baxter kereskedő Afrikában, és bár egy csimpánzon kívül nem sok tulajdona akad, mégis arról ábrándozik, hogy egyszer majd benzinkutat nyit Detroitban. Ekkor találkozik egy titokzatos asszonnyal, Madeleine Cooperrel, aki egy nem mindennapi férfi elől menekül.
Afrika Expressz (Africa Express 1.) (1975) 3★
Képek 2
Szereposztás
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Mindig is kedveltem Guiliano Gemmát. Különös kis nyitott kérdés ő maga és a karrierje is az európai filmgyártásban – miközben idehaza a legtöbben spagetti-westernekből, a szandálos-kardozós Robin Hoodból (szerintem a valaha készült legjobb feldolgozás!), esetleg alkalmas Terence Hill-pótlékként ismerik, összekalapált magának egy száz filmet kitevő pályaképet, melynek kezdetei olyan klasszikusokban gyökereznek, mint A párduc, vagy a klasszikus Ben Hur. Egyáltalán nem világos, minek is kéne valójában tekintenünk őt – egy lokálisan ismert és elismert olasz Alain Delonnak, vagy egy Terence Hillhez hasonló vicces amorózónak, aki nagyobb sikerrel állt saját lábra és megvolt a képessége/lehetősége kilépni a komédia keretei közül.
Kiismerésére tett kísérleteinek nehezíti, hogy idehaza szinte mindig a vígjátékok révén jutott el a közönséghez, ráadásul ezek nagyjából ugyanazok a sorozatban gyártott produkciók voltak, amiket a Spencer-Hill páros is szállított a hetvenes években. Az Afrika Expressz tipikus példája a tömeggyártásnak, hiszen az alkotó stáb egy füst és utazás alatt rögtön két filmet forgatott le ugyanazzal a szereplőgárdával, nyilvánvaló kapcsolat nélkül.
Mielőtt azonban elásnánk ezt a mozit a mélybe, szögezzük le, bár jut ide is egy kis klasszikus sperncer-hilli pofozkodás, Gemma önjáró mivolta feltétel nélkül elviszi a mozit a hátán. Nincs szüksége társra, még annak ellenére sem, hogy Ursula Andress sokszor a szerelmi érdeklődés célpontja mellett afféle pótkerék státuszba is kerül a cselekmény bizonyos pontjain, de ha valódi partnert keresünk a főhősnek, akkor az inkább a majma.
Maga a film az afrikai vadon kizsákmányolásáról szól legalább részben, de sajnos ugyanolyan képmutató módon, mint az Én a vízilovakkal vagyok – értjük az üzenetet és Biba is aranyos, de vajon nem épp a természet kizsákmányolásának jelképe a főhős nyakán lógó, ruhákba öltöztetett, kvázi háziasított csimpánz?
Az Afrika Expressz egy magyar szájíznek hagyományosan maximálisan megfelelni képes olasz vígjáték a hetvenes évekből – ezzel tulajdonképpen elmondtunk mindent. Gemma többre hivatott és többre képes figura, mégis jól esik nézni, ahogy az efféle sztorikban is maximálisan képes feltalálni magát, de főleg élvezni a munkáját. Maximálisan ajánlható, tökéletesen megfelel majd mindenkinek, aki egyébként szereti a Spencer-Hill filmeket, és nem kizárólag a nosztalgia miatt nézi őket.
Folytatása
 | Összehasonlítás |
