A három testőr: A királyné nyakéke (A három testőr 1.) (1961) 89% 10★

Nagy hirtelen ez volt a 8. testőrös film másfél hét alatt, és ebből 5 az alapsztorit dolgozta fel. Így talán nem túlzás kijelenteni, kicsit belefáradtam a nyakék utáni rohangászásba. Ettől függetlenül tisztelettel adózok ennek a nagyon kiegyensúlyozott feldolgozásnak. Könyvhelyettesítő feldolgozás nincs, de a könyvvel nyugodtan együtt emlegethető igen, és ez ilyen. Igazi kalandfilmet hoznak össze, ami legfeljebb néha bohókás, de sosem idétlen. A regény meg segít abban, hogy ne ússzanak el, és ne merüljenek ki puszta galantériában. Minden elismerésem.

Még késő este néztem, üdítően kedélyes volt a melegben. Kicsit régies, de jók a karakterek, nem annyira lassú, Barray pedig tetszett, mint D'Artagnan.

Azon túl, hogy hájpolnám a Milady-t… Mert megérdemli… [elkötelezett, s hűséges híve vagyok a karakternek, ez tudott!]
Itt nem éreztem azt, mint a ’74-es változatban, hogy egy vígjátékkal állok szemben, aminek az alapját Constance bénasága szolgáltatja. xD
Fantasztikus párbeszédek vannak benne, és hiába ’61-es, élnek a színek, nagyszerűek a jelmezek (azért Rochefort elhajlott kardját vívás közben kicserélték), és jók a színészek. Egytől egyig.
Jöhet a következő rész.

Szeretem a kosztümös filmeket és az a jó ebben, hogy nagyjából hűen követi a könyv tartalmát, ami nem kis teljesítmény. A béna kardvívásokat leszámítva jók voltak a színészek, az akkori lehetőségekhez képest a díszletek és a szép kosztümök is korhű hangulatot teremtettek és a vicces beszólások és párbeszédek is emelték a film hangulatát.