A három testőr (2011) 66% 199★

Nem érte felül az eredetit, de nagyon meglepődtem, hogy pozitív csalódást hozott. Azt hittem, hogy túlságosan modern lett, de nem vészes.
Tudtam!! Tudtam. Tudtam!!! Milady…

Nem olyan rossz ez! Rosszabbra számítottam. Vannak benne wtf pillanatok, de egész élvezhető. Kicsit másabb, kicsit újabb, de egyáltalán nem rossz. Orlando Bloom, mint Buckingham herceg igazi ripacs :) de nagyon tetszett ebben a szerepben :)
nem a legjobb feldolgozás, de igazán eredeti és merész. Számomra szórakoztató volt.

Úgy tűnik, ez a történet vonzza a meseszerű megfilmesítést. Ugyanakkor sajátos ellentmondás, hogy a gonosz szereplők és a mindenféle kaszabolások felnőtt kategóriába taszítják a végeredményt. Dumas ügyesen keverte össze a különféle elemeket, és a filmkészítők mintha nem tudnának felnőni hozzá. Mondjuk, ha tízéves fejjel láttam volna, biztosan ezért is rajongtam volna. Mármint az egykori tízéves énem, nem pedig úgy, ha most lennék tízéves. Utóbbi esetben valszeg a szuperhősök kalandjait követném én is. Mellesleg, most, hogy belegondolok, ezek a muskétások nagyon hasonszőrűek a Marvel-bagázzsal. Van gyilok, némi humor – csak más idők szülöttei. Be is vetettek minden digitális firlefrancot, meg a kortárs hőskvalitások is hagytak nyomot muskétásaink képességein. De az, hogy Velencében kezdenek, és nem egyből a hármas párbajjal – ez merész, szinte megbocsáthatatlan. Már ha tudnék bármiért haragudni.

Nem olyan rég láttam, ez a feldolgozás nem tetszett egyáltalán. Valamelyest szórakoztató, de akkor már inkább a sorozat, vagy a sokunknak kedves, 1993-as változat.

REPÜLŐ HAJÓÓÓÓÓÓÓ! Ez biztos nem gondolták komolyan. De benne van. Tehát mégis komolyan gondolták. Agyam megsemmisült eme remek megnézése után. Tökéletes meg csúfolása a Három testőr történetének/legendájának. Minden leendő rendezőnek ajánlom figyelmébe ezt a filmet, ha olyan gyöngyszemet akar alkotni melyben van: repülő hajó, stricisen kinéző Orlando Bloom, nagyszerű színészek gagyi szerepben, megakarja csúfolni a történelmet, és Bukást akar. -.- Édes.Istenem. Soha többet.

Szerintem jó volt ez a feldolgozás, tetszett benne a steampunk hangulat is. Ezek a színészek pedig, szinte hihetetlen, hogy mind itt vannak egy filmben. A harcolós jelenetek nagyon tetszettek, mind nagyon látványos volt. Élvezhető film és jól kikapcsol, még az sem tűnt fel, hogy majdnem két óra volt. Logan Lerman pedig ezennel bekerült a kedvencek közé :)

Nagyjából erre számítottam az előzetes hírek szerint. Egy közepes és kicsit modernebb feldolgozása az ismert műnek. Akadnak itt jó színészek (nem, Lerman nem tartozik közéjük és soha nem is volt jó színész), átlagos színészek és rosszak is. Sajnos ebben a filmben, még a Mikkelsen, Waltz féle kiváló tehetségek is gyenge árnyékuk önmaguknak.
Nem mondanám, hogy rossz film, mert a testőrök szerethetőek és néha még az akciójelenetek is rendben vannak, viszont a jó és maradandótól még távol van.

Nem láttam korábbi verziót és erre is csak véletlenül bukkantam rá, viszont azt kell mondanom, nem volt rossz tetszett. Szórakoztató volt és igazán jó kikapcsolódás.

Végre valami újat láttam. Tetszett a steampunk-os beütés, jókat mulattam a történeten, valljuk be, mindenki látta már ezerféleképpen, ezért örültem, hogy nem a szokásos feldolgozás. Én jól mulattam :D

Felkészültem a borzalomra, a kínok kínjára, magára a Pokol nyolcadik bugyrára – és ehhez képest fergetegesen jól szórakoztam.
Nincs mit szépíteni, ez egy nyári kis popcornmozi, ám mégis képes volt megőrizni valamit az eredeti mű hangulatából. Kedves, egyszerű humorral operált, tele volt nagyrészt jó színészekkel, és az akció is izgalmasra és látványosra sikeredett. Természetesen nem hiányozhattak a műfaj betegségéből adódó drámai pillanatok és epikusabbnál epikusabbnak szánt mondatok, de nem öltöttek zavaró mértéket.
Ami mégis leginkább összefogta a filmet, az a főszereplő négyes dinamikája. Nem bonyolították túl a karaktereket, az szentigaz, de a köztük lévő kapcsolatot sikerült szerencsésen átmenteni. Sajnos a „gonoszokkal”, Richelieu-vel, Buckinghammel, Monsieur Sajttal és a Miladyvel már több probléma adódott, érezni lehetett az izzadtságszagot, hogy normális jellemeket faragjanak, de a szerepük csak a hősök akadályozására korlátozódott. A többiek még ennyire sem lettek emlékezetesek, pedig a szufla ott volt bennük.
Ami a leggyönyörűbb volt az egészben, az a zene és a jelmezek. Utóbbit látni kell, mert magáért beszél, előbbit viszont eléggé kispórolták a filmből, de aki végighallgatja a stáblistát, abban sem fog csalódni.
A repülő hajók, amit a legtöbben kifogásoltak, nekem kimondottan tetszettek, adott a filmnek egy időtlen hangulatot. Mert hát valljuk be, itt egy pillanatta sem volt cél a korhűség megőrzése, a film készítői hajlandóak voltak mindent feláldozni a szórakoztatás oltárán, aminek meg is lett az eredménye – jó és rossz értelemben egyaránt.
Egy nagy szívfájdalmam azért van: az utolsó másfél perc. Anélkül meg tudtam békélni vele, így azonban olyan, mintha elfelejtették volna befejezni.