A zöld nyálka (1968) 44% 8★

Bajban vagyok a csillagozással, mert ez tipikusan az a film, ami annyira szar, hogy már jó. Tele volt vígjátékra jellemző elemmel, ezért nem is értem, miért nincs ott a műfajnál a címke. Kezdjük a zöld és nyálkás űrlénnyel, ami olyan, mint egy identitászavaros polip és közben úgy nyivákol, mint öt bagzó macska egyszerre. Ki tudja ezt fapofával horrorként kezelni? Aztán itt van az ügyeletes cicababa, Luciana Paluzzi személyében. Imádom az olaszokat, amikor angolul beszélnek. Alig vártam, hogy valami „R” betűs szót modjon, mert spontán elkezdett berrrrrrrrrregni tőle. Kár, hogy nem nyomott le egy duettet a szörnyikével.
Nem is akarok többet spoilerkedni. A rrrrrretró sci-fi rrrrrajongóknak kötelező megnézni (szigorrrrúan errrredeti nyelven).
7 csillagot nyomok rá, de csak poénból.

Igazi „bűnös élvezet” (?), már annak aki ezt tudja élvezni. A makettek (űrállomás, űrhajó, város) nekem a jó öreg Pirxet idézik. A történet igen izgalmas (lehet annak aki még nem látott horrort). Szóval vicces, néha kínosan és akaratlanul ám ez adja a báját a mai nézőnek. Ja és egy Bond lány, Luciana Paluzzi az egyetlen szövegkönyvvel rendelkező nő…

Igen, ami a RetroShock egyik klasszikus epizódjából már tudható volt korábban, ez a film büntet. Büntet, noha gagyi-faktora viszonylag ártatlan, sosem fordul groteszkbe, nem űz csúfot a saját nézőjéből, nem is akarja őt szükségtelenül nyomasztani – egyszerűen úgy tűnik, készítői nem voltak felkészülve egy sci-fi leforgatására, és ha képesek is lettek volna ezt technikailag kivitelezni, a feldolgozott sztori akkor sem tudná levetkőzni a korszak hagyományos, nagyon rosszul öregedő trendjeit…

Mondhatnánk tehát, hogy A zöld nyálka minden elképzelhető téren rossz, és nem járunk igazán messze az igazságtól. Nyoma sincs benne a korszak bizonyos utólag kultikussá vált, hasonlóan esendőnek tűnő műveiben érezhető szellemiségnek és szellemességnek, nem csillan benne fel a hatvanas években már szárnyaló sci-fi alkotók elméjének máig is érezhető éleslátása. Cserébe a története mai szemmel nézve már nagyon gagyi, közhelynek is gyenge, a hatvanas évek derekán Roger Corman efféle ötletekkel kelhetett egy-egy átmulatott éjszaka után. A technikai oldal is siralmas, és nem a makettek idejétmúltsága a fájdalmas, hanem a kivitelezés lélektelensége. A filmnek nincs hangulata, nem egy díszletelem már akkoriban is nevetséges lehetett, a színészek próbálják komolyan venni a komolyan vehetetlent, mi meg jobb híján azon törjük a fejünket, tényleg akkora újdonság lehetett-e Richard Jaeckelnek egy sci-fi mozi, hogy ne vegye észre, milyen haszontalanságra adta a fejét. Ráadásul mindez ugyanabban az évben készült el, mint a 2001…. Ez alapján, ha korabeli nézőként beültem volna utóbbi mozira, valószínűleg életem sokkját élem általa át…

Nincs benne semmi jó, maximum egy nézői hangulattól függően hasznosítható „annyira rossz, hogy már jó” benyomás, ami néha azért fel tudja vidítani az embert. De ilyen téren szerintem a pár évvel korábban, még fekete-fehérben forgott olcsó Corman-filmek jobban teljesítenek.

Húúúúúú, B… meg! Majd hehehehe!
Bennem ez két érzelmi állapot váltogatta egymást a film nézése közben. Borzalmas egy film, de azért kapta meg tőlem a két csillagot, mert alkalmanként a sok szörnyülködés és vigyorgás közepette hangosan hahotáztam is. Pedig ez egy horror film!
Nem mondom, hogy érdemes megnézni, de vannak tanulságai a filmnek. Először is, ha nem tudod hihetően megoldani a speciális effektusokat, akkor ne készíts sci-fit! A többit inkább hagyjuk.
A szörny kidolgozásán mindenesetre nem tudok napirendre térni. Amennyiben véresen komolyan gondolták, akkor borzalmas, ha viszont komédiának szánták, amit kétlek akkor kicsit megbocsátóbb vagyok.