A vérdíj (2009) 30% 1★

Már megint mellé nyúltam. Mondom én, hogy nem kell nekem leírásokat olvasni, mert vagy spoiler vagy fatális hülyeség van benne. Itt az utóbbi eset áll fenn. A szöveg szerint azt kellett volna látnom, hogy főhősünk „üldözőbe vesz egy veszélyes szökevényt, aki történetesen nő, és tetemes vérdíjat tűztek ki a fejére.” Hát ebből annyi igaz összesen, hogy nő, de se nem veszélyes, se nem szökevény és még a vérdíj is csak filléres tétel. Következésképp nem ő lesz a „cowgirl” a western kihívásra.
Összességében és ízekre cincálva is harmatgyenge lett.
1. Vizuális szinten igyekszik minden klisét felhasználni, amit szerethet(ne) a műfaj szerelmese, csakhogy annyira vacakul sikerül, hogy képtelenség komolyan venni. Például a mindjárt az első másodpercekben a csehó lengőajtajánál megálló két poros csizma, a szépiás színezés (ami sárgásnarancs lett), a kamerabeállítások mind mind a klasszikusokat idézik, de totálisan céltalanul és funkciótlanul. Ettől pedig súlytalan és hamis az egész látvány.
2. Hősünk totális Vin Diesel másolatként egy B kategóriás akcióban azt gondolom esetleg hitelesebben szerepelhetne, de a western műfajban semmi keresnivalója. Egyszerűen nem olyan az arc- és testberendezése, amitől egy másodpercre is elhinném, hogy a Nyugat porában nevelkedett.
3. Ugyanez igaz Austin O'Brien-re, aki működő gyerekszínész volt, de egyszerűen rá sem simul a cowboy szerelés. Ebben a közegben csak úgy tudom elképzelni, mint mondjuk egy újonc a West Pointról vagy mint Marty McFly a Vissza a jövőbe harmadik részében. Ráadásul a szerepe csak azért lett kitalálva, hogy legyen egy hatalmas körítése a teljesen funkciótlan spoiler jelenetnek, amivel végül nem kezdtek semmit.
4. Aztán itt van a hű de veszélyes főhősnőnk, akinek berakták a klisékből a spoiler bosszú sztorit, csak azt felejtették el megírni, hogy a bánatba élte túl (ezen a hű de igazságtalan és hű de veszélyes Nyugaton – mert ez minden második jelenetben elhangzik a filmben) az utána következő 14 évet, ha a felnőttkori énje gyakorlatilag életképtelen. A film elejét átalussza, aztán meg csak sóhajtozik meg sápítozik meg abajgatni meg megmenteni kell folyton. Mitől kéne elhinnem, hogy mesterebb lövész hősünknél? Ki tanította? Magától biztos nem ilyen ügyes, mert ha valóban túl kellett volna élnie, és menekülnie, akkor akkor nem ebben az úriasszonyos hálóingben járná a vidéket. Azon kívül még a fűben is elbotlik és folyton csak arra vár, hogy az élet megoldja helyette a dolgokat és ostobábbnál ostobább lépéseket tesz látszólagos bosszúja elérésére.
5. A csihipuhi részeken kínomban röhögtem. A gonosz és alávaló seriff egyetlen ütését, rúgását vagy ostorcsapását sem tudtam elhinni. Annyira látszott mind az ütő, mind az elszenvedő feleken, hogy jaj, csak nehogy fájjon neki illetve jaj, csak el ne felejtsek úgy csinálni, mintha fájna, hogy az valami tragédia. Ha a Nyugat veszélyes, akkor arról nem beszélni kell (mindenkinek minden jelenetben), hanem megmutatni és kész.
Ugyanez a sztori minden szempontból tökéletesen elmesélve: Slow West (2015)