A történet (2018) 76% 97★

Sokszor írom egy-egy filmértékelésemben, hogy elkelne benne még némi lelki mélységbe való igyekvés. Különösen az ilyen témájú filmeknél elvárás ez részemről, amit nem mindig kapok meg (lásd pl. Una).

Na itt most erre nem lehet egy szavam sem.
A rendező(nő) annyira közel ment egyrészt a vele megtörtént abúzushoz, másrészt a felnőttkori önmagához, amennyire csak lehetett (mellékes ugyan, de még a nevét sem változtatta meg).
És ettől rendkívül hiteles lett a film, ami ilyen téma esetén kimagasló fontosságú.

Nagyon nagy értéke, ahogy megmutatja a fokozatos behálózást, amely olyan erős, hogy a felnőtt nő emlékei is teljesen eltorzulnak tőle, és saját magával is közelharcot kell vívnia a tisztánlátásáért.

A legtöbb abúzusos esetben az anya nem hisz a lányának. Ebben a tekintetben ez egy rendhagyó film, itt az anya nem hiszi el a lányának, hogy ez a viszony nem abúzus volt.

Fontos és jó film, egyáltalán nem didaktikus, szájbarágó.
Sőt, éppen hogy arra sarkallhat mindenkit, hogy szélesebbre nyissa a szemét, szívét az ilyen esetek iránt, amik bárhol, bárkivel megtörténhetnek.

Persze nem kell mindenütt az ördög patáját látni, de ha látjuk, fel kell tudnunk ismerni.

A film néhol kicsit lassúnak tűnt. A színészek alapvetően jók, bár az abúzust elkövető férfi karaktere nekem gyengére sikerültnek tűnik, akiről ebben a filmben sem tudunk meg igazán sokat, azokra a filmekre úgy tűnik még várnunk kell (nem hinném, hogy Polanski lesz az, aki ezt megteszi).

Mindenképpen ajánlom és mindenkinek.

(Az HBO GO-n elérhető.)

Ez a történet annyira felkavaró, de tetszett is meg minden, de leginkább Laura Dern alakítása tetszett, és Jenny is szimpatikus volt, aranyos kislány, a lovakat imádtam benne. Előzőleg nem néztem utána, hogy miről fog szólni ez a film, csak megláttam már jó ideje a HBO GO-n, és gondoltam, végre meg is nézem, de azt hiszem egyes részek undort okoztak, és kicsit begörcsölt a gyomrom is tőle. spoiler

Érzékeny, felkavaró téma, de tökéletesen lett bemutatva, nyersen és az igazságot mutatva.

Tűpontos. A bizalom. A torzult emlékek. A tagadás. A felismerés.

audio: angol, felirat: magyar

Mindenképpen elgondolkodtat, sajnos ez a téma az elmúlt időkben sokszor felkerül nálunk. Végre egy olyan film, amely ezt a fajta áldozat típust is szemlélteti. Az áldozat, akinél emlékezettorzulás kapcsán csak évekkel később realizálódik a bűntett. Ez a téma sajnos nagyon rosszul tud érinteni egyébként. Nem csak személyes tapasztalat miatt, hanem mert hozzám nagyon közelálló emberekkel is hasonló dolgokat tettek, és egyszerűen csak dühös vagyok. Miért? Mert ezek az emberek tovább élik a nagyszerű életüket, mintha mit sem tettek volna. Mintha nem tettek volna mást érzelmironcssá. Sosem fogom ezt megérteni.. miért azok érdemlik a sikert, akik másokat tönkretesznek? Mért az számít valakinek, aki másokat eltiporva ér el egy „magasztosabb célt”? Én mindig is hittem a karmában, de mára egyre kevésbé. Szerintem csak azoknál működik, akiknek van legalább egy minimális bűntudatuk, akik érzik a tetteik súlyát, ha nem is abban a pillanatban, amikor kellene, de később mégis éreznek megbánást. Annak, aki engem valaha bántott, már régóta nem kívánok semmi rosszat. De ha a szeretteimet bármi sérelem éri vagy érte, az nem hagy nyugodni.

Szóval igen, kissé ideges lettem a film kapcsán, és most megint undorodom picit az emberektől. Illetve inkább attól, hogy ilyen megtörténhet büntetlenül. Laura Dern, Elizabeth Debicki szerintem remek alakítást nyújtottak, viszont a Billt játszó Jason Ritterrel nem teljesen vagyok megelégedve. Dühösnek kellene rá lennem, de csak a téma miatt vagyok az inkább, nem miatta. A Jenny Bill jelenetek gyomorforgatóak voltak, egy jó ideig beleégett sajnos az emlékezetembe az biztos. Soha nem szeretném ezt a filmet újra megnézni.

Mint esemeny borzaszto, kemeny es megbocsajthatatlan.
Mint film unalmas es kozepszeru.

Nem ezt vartam, legalabbis nem ilyen formaban.

Felkavaró, de nagyon jól vezetett és bemutatott történet. A nézése közben többször nagyon felzaklatott, és még napokig magammal cipeltem a látottakat, sokat gondolkoztam rajta. Érzékeny téma, amit sablonoktól mentesen, őszintén mutattak be, máshogy nem is szabadna.

Egy pedofil lovasedző, egy butus kislány, akinek a szülei csak a saját dolgaikkal törődnek. Aztán váltott idősík, ami időnként kizökkentett. Kissé vontatott a történet, de egyszer nézhető.

Fontos kérdések, fontos film. Érzékenyen közelít a témához, nyilván a személyes érintettség miatt. Szerintem sok maradt benne, de valószínűleg ennek is az érintettséghez lehet köze: nem tudott eléggé eltávolodni az alkotó a kész/készülő filmtől.

Hátborzongató. A rendezőnőnek gratulálok, hogy ilyen nyíltan tud beszélni erről a témáról, főleg, hogy ez mind vele történt. Nagyon durva, ahogy felnőtt nőként kell rájönnie, hogyan is történt valójában. A színészi játékok zseniálisak. Kifejezetten tetszik, hogy hiába tudjuk meg a lovasoktató nőről az igazat, valahogy mégse tudjuk teljesen utálni, olyan magával ragadó a karaktere.