A szökevény (A szökevény 1.) (1993) 85% 202★

Egyik nagy kedvencem a film. Egyrészt szeretem az összeszokott csapat munkáját nézni, másrészt TommyLeeJones fantasztikus benne, és persze összepisilve magunkat lehet szurkolni Fordnak. Már nem tudnám megmondani mennyiszer is láttam, de nem hiszem, h valaha is megunom.

Az alapjául szolgáló televíziós sorozatot nem ismerem, így ahhoz nem tudom viszonyítani. Így önmagában viszont egy príma akció-thriller, jól megírt forgatókönyvvel, profi rendezéssel és két kirobbanó formában levő színésszel. Ford szimpatikus, mint a jogtalanul elítélt férj, Jones pedig brillírozik a mindenre elszánt rendőrmarsallként. Azon most lehet vitázni, hogy megérdemelte-e az Oscar-díjat az alakításáért, vagy sem, viszont azt nem lehet elvitatni tőle, hogy piszok jól játszott.
Meglepő egyébként, hogy a sztori mindvégig azt akarja, hogy Kimblenek szurkoljunk, viszont Gerard és csapata is van annyira szimpatikusan lefestve, hogy egyszerűen nem lehet nem azonosulni velük.
Igazából nem is nagyon tudnék mibe belekötni, mert tényleg remekül összerakott, szórakoztató film ez, talán a vége az ami számomra elég felejthető. Az odáig vezető út azonban minden pénzt megér.

Kis érdekesség. Az ominózus gátas jelenetben, mikor Kimble megszerzi Gerard pisztolyát és azt mondja: „I didn't kill my wife!” ott eredetileg Jonesnak egy hosszabb szövege lett volna, viszont elfelejtette így beimprovizálta ezt: „I don't care!” Egyszerűen zseniális a pacák. Érdemes ezt követően Ford fejét figyelni. Alig bírja visszatartani a röhögést :D

Ez anno nem tudom, miért maradt ki az életemből. Pedig annyira patent akciófilm, a klasszikus értelemben. Nincsenek benne nagy csavarok, semmi pszichoblabla, se vilagmegváltás, csak megy a vonat, akarom mondani a sztori nyílegyenesen, semmi kitérő. És az egész annyira megnyugtatóan 90-es évek, annyira kiszámítható, érthető, otthonos. Jó.

Mivel biztosan lehet tudni már az elején, hogy mi a vége, nem túl izgalmas, de egyszer-egyszer nézhető film.

Imádom, bármikor megnézem. Tommy Lee Jones és Harrison Ford igazán jó alakítást nyújtanak. A film végig izgalmas, szurkolunk Dr.Kimble-nek, és közben kiderül az ügy számos részlete is. Szerintem nagyon jó film, mindenképp érdemes megnézni (nem is egyszer :D)

A 90-es évek egyik legjobb akciófilmje, a korszak talán egyik legjobb párosításával. Az orvosnak megölik a feleségét és őt gyanúsítják a gyilkossággal, majd letartóztatják és egy kis szerencsének köszönhetően el tud menekülni. Utána ered egy rendőrbíró, aki egyre jobban ráébred, hogy nem a doki a gyilkos. A rendőrbíró karakterét pedig a dumája teszi még színesebbé, így a humor se marad ki az izgalmas akciófilmből.

Mindig kockázatos újra megnézni régi kedvenceket, klasszikusokat, mert fennáll a csalódás veszélye. Ez még mindig egy jó tempójú krimi, Ford még mindig a hétköznapi szuperhős, ami mindannyian lenni szeretnénk, és helyreállítja az igazság megbillent mérlegét.
Csak sajnos (vagyis nem sajnos) a ’90-es évek elején fordulat állt be a krimiben, és azóta sokkal valósághűbb, az igazi nyomozati munkának megfelelő, és a valóságon alapuló krimiket írnak, visznek filmre, és ezeken edződve az ember csak röhögni tud, amikor a helyszínelő még ott a helyszínen kijelenti, hogy a hely tele van xy ujjlenyomataival. Hát mi a fene, a fejében van az egész nyilvántartás? Na, hát ilyen sületlenségekkel van tele ez a film, és az izgalom mellett egy sajnálkozó mosoly is kiül az ember arcára filmnézés közben.

Bár a film alapvetően egy régi sorozaton alapul, ezt nem igazán lehet megmondani róla, hiszen minden probléma nélkül összehozott egy teljesen korrekt történetet magának. A film története egy gyilkossági nyomozás, ahol a hamisan megvádolt főhősnek kell megtalálnia az igazságot, mielőtt elkapnák. Alapvetően a cselekményt a Harrison Ford által alakított főhős és a Tommy Lee Jones által alakított rendőrbíró / nyomozó karaktereinek párviadala viszi előre, hiszen két nagyon okos emberről van szó, és pont emiatt a film soha, egy pillanatra nem áll le. Persze a végére kiderül, hogy valójában közös ellenségük van, de addig azért hosszú időnek kell eltelnie. A film másik erénye, hogy úgy sikerül nagyon jó személyiséget adni a karaktereknek, hogy nem magyarázza. Nincs háttér, csak ami feltétlenül kell a filmhez, és ezt is csak a történet részleteiből ismerjük meg.
A film izgalmas, ügyes rendezés, határozottan látványos akció és érdekes történet jellemzi, a kor egyik klasszikusa (vagy legalábbis illene, hogy az legyen).

Remek ötvözete egy Columbo típusú kriminek és az Indiana Jones látványvilágának, kiegészítve egy sor akcióval és néhány fordulattal.
Ford nagyon jó áldozat, akivel együtt izgulok az igazságért. Tommy Lee Jones olyan nyomozó, akire fel tudok nézni, precíz, hatékony és persze 100%-ig ösztönös. A fordulatok jól előkészítettek, hogy nézőként épp annyival előbb számítsak rá, mint a szereplők, hogy izgulhassak értük.
Összességében egy jó kis akciókrimi, ami ugyan nem felejthetetlen, de néhány újranézés erejéig szórakoztató.