Egy szicíliai maffia főnök keresztet ajándékoz a San Franciscó-i halászoknak. Az ajándékot drog csempészésre használják, de az anyagot három ismeretlen ellopja. A főnök ártatlannak vallja magát mindenben, és megbízza az unokaöccsét, hogy keresse meg az igazi bűnösöket…
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Pistee66
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Roger Moore egy olasz krimiben, ami az Államokban játszódik!
Sosem voltam a színész rajongója, úgy emlékszem nagyon fiatalon Tony Cutis partnereként ismerkedtem meg vele egy sorozatban. Minden lében két kanál, hülye egy cím az biztos.
Itt sem volt túl hihető a szerepében, mint félig szicíliai származású ügyvéd, de nem volt bántóan rossz sem. A történet a maffia berkeiben játszódik, ahol felsejlik a bizalmatlanság a címben szereplő műtárgy és az abban csempészett anyag okán és ez lesz a film cselekményét elindító tárgy.
Az igazságot a nagyon okos Moore a számomra szimpatikusabb, Stacy Keach segítségével próbálja kideríteni. A film ritmusa és ezzel stílusa megegyezi a 70-es években készült más krimik hangulati világával. Sok a párbeszéd, kevés az akció. Az biztos, hogy Keach stílusosan tud kocsit tesztelni! ;) Ez az egyik legérdekesebb mozgalmasabb része a filmnek.
Semmi újdonságot nem kínál a mű, korrekt film, ami manapság már egy kicsit unalmasnak tűnhet a sok akció és CGI pornó világában.
Moore rajongóknak kötelező, ajánlom mindenkinek, aki tudja, mit várhat egy több mint 40 éves európai krimitől. És szereti is!
Serge_and_Boots
Rossz Roger Moore film nincs, maximum középszerű, de abból azért nem olyan nehéz a retrospektív nézőnek rányúlni egyre-egyre. Köszönhető ez részint Moore természetes adottságainak: nem nehéz sármos angol urat játszania egy sármos angol úrnak, ezt azért a legtöbb filmjében érezték a rendezői, producerei is. A szicíliai kereszt alkotói sajnos nem…
Ennél röhejesebb alapötletet keresve se találhatnánk, íme Roger Moore, a félig angol, félig szicíliai maffia-családtag, élő egyenesben Amerikából, a gondtalan és olcsó filmforgatások földjéről, amit a hetvenes években elleptek az olasz filmesek. Hogy mennyire működik, vagy nem működik jól a dolog, arról nem tudok nyilatkozni, Moore ugyanis meg sem próbál olaszt játszani – a karakterére úgyszólván ráhagyták ezt a bizonyos félvérséget, úgyhogy Moore csereszabatosan most is pontosan azt és úgy csinálja, mint a korabeli filmjeiben általában. Lazán, kék hidegvérrel jár az igazság nyomában, szédíti a körülötte lévő nőket, sőt, még teljesen ellentétes habitusú, mégis vele teljes szinkronban működő társat is kap maga mellé – a kérdés csak az, működik-e olyan jól Stacy Keach ebben a szerepben, mint anno Tony Curtis.
A film másik jellegzetes alappillére a Francia kapcsolattal felfedezhető teljesen világos rokonság. Nemcsak az alapfelállás, az amerikai alvilág európai kötődésének témája, de a látványos autós üldözések, mint meghatározó dramaturgiai csúcspontok is rímelnek a híres elődre. A kivitelezés persze látványosan gyengébb, bőven nem tudják az olaszok leutánozni, vagy megidézni Friedkin látásmódját és stílusát – benne van viszont a filmben a sajátjuk, ami megintcsak jól érezhetően annyira olasz… Van is a film elején egy szentimentális visszatekintés a szicíliai boldog gyermekkorra, hát ott bizony kedve lenne a nézőnek halálra kacagnia magát.
Nem ostoroznám tovább felesleges: kora fura öszvér-produkciója A szicíliai kereszt. Angol világsztár, olasz stáb, amerikai helyszín, hollywoodi forgatókönyv. Bevállalósabb, veszélyesebb, stílusosabb módon kivitelezve, mondjuk Alain Delonnal Moore helyén nagyobb siker lehetett volna!
