Kettős bűntény Hamburgban (1972) 80% 3★

Ez bizony egy kemény bűnügyi darab a hetvenes évek európai felhozatalából – eszes, a kor trendjeire reflektáló forgatókönyvvel dolgozik, amiben a ravasz bűnelkövető már nemcsak csavaros terveiről, hanem a modern technológia használatáról is megismerszik, mondhatni, James Bond és a Misson: Impossible filmsorozat csapatának stílusa vegyül itt a műfajtól elvárható kegyetlenséggel és a drámai súlypontok megrázóan erős megnyomásával.

Főleg Michele Lupo és a film felütésének nehezen értelmezhető szekvenciái miatt a néző eleinte bizonytalan, mit is fog látni, mennyire hihet akár Kirk Douglas-nek (aki speciel betehette volna a projektbe könnyű pénzért simán csak a nevét is – sokáig amúgy úgy is tűnik, hogy ez történt), akár Giuliano Gemmának, aki a film első órájában akció tekintetében elég jól viszi a hátán a bizniszt. Egyrészt csillogtatja atlétikai képességeit, elereszt pár rá jellemző széles vigyort, illetve lerendez nem egy bunyós jelenetet, és főleg egy autós üldözést. Utóbbi kimondottan érdekes, hisz rendkívül dinamikusan rendezett, ijesztő felvételsor, nem egy vígjátékinak ható elemmel – azt hinné az ember, Lupo elveti a sulykot, de mivel minden trükkök nélkül, élő emberekkel a volán mögött forog, komolyan csak a szánkat tátjuk, hiába a stilisztikai megbotlás.
Gemma dicséretére hozzátenném: az itt prezentált bunyók bizony durvák, messze nem Spencer-Hill kaliberű pofozkodásról, hanem ölre menő gyepálásról van szó, és ezeket Giuliano barátunk magabiztosan és profin hozza.
A műsoridő utolsó harmada egyrészt a nagy rablás, másrészt a nem várt, de óriási spoiler színtere. Itt végképp kiélesedik a dramaturgia, feszült cselekménnyel és drámába átívelő fordulatokkal fogunk találkozni. Mint írtam, a film kemény, ezt aláhúzandó: nincs spoiler.
Morricone zenéje főleg a megdöbbentően erős utolsó fél órában remek, ő is haladt a korral. Lupora érzésem szerint nagy hatással lehetett ekkor Jean-Pierre Melville filmművészeti, az újhullámos francia akciómozi atyja vélhetően kedvelhette is ezt a filmet, ha véletlenül netán látta élete utolsó esztendejében. Megkockáztatom, a Kettős bűntény Hamburgban hangulatilag valami olyasmit valósít meg, mint amit ő akarhatott elérni a Zsaruban, illetve egy-két jelenet erejéig úgy tűnik, maga Lupo is tisztelegni akart Melville előtt.

Bárhogy is legyen, váratlanul erős és kiugróan jó film a Kettős bűntény Hamburgban! Ajánlom mindenkinek, főleg ha sikerül jó minőségű kópiát találni a neten – nekem sajnos csak egy pixeles YouTube-verzió jutott, de letöltögetve biztos lehet belőle értelmezhető verziót lelni.