A szerelem útján (2014) 75% 177★

Hát ha Chris Evans nem lenne benne tuti nem szenvedtem volna ezzel a filmmel. :-D Nekem egyáltalán nem tetszett, végig untam az egészet, és a sztori hiába volt annyira cuki meg hasonlók, nem jött be. Már nagyon vártam a végét, a csaj nem volt szimpi, a hangja sem volt szimpi, csakis Chris volt aki nagyon bejött. :-D

Szembejött a film. Megint. Megnéztem újra. Még mindig baromi jó. Még mindig kedvenc.

Meglepett a sztori, azt kell mondjam. A szokásos fordulatokra és cselekményre számítottam, de nem azt kaptam. Kifejezetten tetszett, hogy más irányba vitték. Kicsit szomorkás, melankolikus, helyenként pár poénnal. Abszolút megérte végig ülni.

Nincs új a nap alatt. Sok film feldolgozta már azt a sztorit, hogy egy este összeakad két idegen, együtt töltenek egy éjszakát hideget-meleget megjárva, és másnapra az érzelmi hullámaik egymás felé fordulnak… Szeretem ezeket a filmeket. Sokat mesélnek rólunk: félelmeinkről, szerelmeinkről, problémáinkról… és valahol mindig akad egy megoldás.
Chris Evans mosolya viszont jobban megérdemelt volna egy másik hősnőt…

Hmmm.Megérintett ez a film. Lassú folyású az igaz és épp ezért voltak pillanatok, mikor azt hittem le fog ülni a sztori,de valahogy mégsem ez történt. Odaszegezett a képernyő elé és valóban kíváncsi voltam mindenre.
Erre mondanák,hogy vannak sorsszerű találkozások. Ez esetben nem az a cél,hogy két ember találkozzon és aztán boldogan éljenek,amíg meg nem,hanem valami más.. hogy tanuljanak egymástól valamit vagy csak átsegítsék egymást valamin..
A lelkem nagyon vágyott rá, hogy ha már keresztezték egymás útját,ne is váljanak el,de tökéletesen életszerű volt a végkifejlet. Nem ilyen egyszerűek a dolgok.Én a lány helyében másképp döntöttem volna, (és nem csak Chris ellenállhatatlan mosolya miatt :DDD), de közben tiszteltem is azért, hogy annyiban maradt a dolog.

Jó film volt! Hál istennek most sikerült jól választanom így estére.. :)

Sajnos csalódás volt a film. Nem elég, hogy tömény 1,5 óra unalom volt, a másfél óra zárására kaptunk egy szép befejezetlen véget. Chris Evans tényleg cuki, jóképű…de ez édeskevés.

Nekem nagyon tetszett, és nem csak Chris miatt, mielőtt még valaki ezzel vádolna. :D Szeretem az ilyen típusú és témájú filmeket. Nem egy pörgős film, sőt kifejezetten lassan haladnak az események, de ide pont ez kellett. Azért mennyi mindenen keresztülmentek pár óra alatt. A két sérült embernek össze kellett volna jönnie, ahogy mindig, de pont az volt a jó benne, hogy nem így lett. Ettől lett számomra jó film, így nem kiszámítható. Azért érdekelt volna mi állt a papíron a végén, mondjuk van egy tippem, de nem biztos, hogy jó. :)
Kedvenc lett, és biztosan megnézem majd még többször. :)

Alice Eve miatt került a várólistámra ez a film. Aztán amikor megláttam, hogy Chris Evans a rendezője, még jobban érdekelt. Végül csalódtam is meg nem is.
Ritka bárgyú és giccses egy darab, még a romantikus műfajon belül is. Négy forgatókönyvíró ezzel tudott előrukkolni? Sajnos csak a szánalmas szó jut eszembe.
Viszont a színészek, bár nem ez volt életük legnagyobb alakítása, színvonalas játékot produkáltak, és Evans is ügyesen ledirigálta a filmet.
Ám mindez nálam még nem elég a közepeshez.

Tetszett a film, bár kissé fura volt Chris Evans ebben a szerepben látni. Hisz Amerika kapitányaként ismertem meg és a mai napig az nekem. :)

Most komolyan így van vége?!
Ez a film aztán rendesen összezavart a megjelenésével. Bemutatták ekkor, de közben majd csak akkor fogják, nem is értettem igazán… Köszi @Minka ,hogy felvilágosítottál! :)
Aranyos romantikus film, nem pörgős nem látványos, de mégis magával ragad. Két különböző ember hasonló érzelmi hullámvölgyben a véletlen folytán összeakadnak és együtt élnek át egy éjszakát New Yorkban. Mindkettejük telefonja tropa, pénz alig van náluk és a lánynak mindenképp haza kell jutnia, a fiú pedig nem hagyja egyedül a nagyvárosi éjszakában, hanem megpróbál neki segíteni. De valójában mindketten segítenek a másikon.
Mindegyikük egy rossz kapcsolat miatt van ott ahol, mert ha egyszer megszeretsz valakit-tegyen az utána bármi rosszat-akkor sem könnyű elszakadni tőle. Kedvencem mikor a telefonon üzennek „saját maguknak”. A film közben megismerjük főszereplőink érzéseit, félelmeit és könnyen együtt tudunk érezni velük. Szurkolunk nekik. És csak remélni tudom, hogy a történetük jó irányba folytatódik…:)