A kerékpáros Chris Boardman olimpiai bajnokságot nyert 1992-ben, Barcelonában. Sikere senkit sem sokkolt jobban, mint egykori versenytársát, Graeme Obree-t. A munkanélküli segélyből tengődő Obree régebben többször is legyőzte, ám ellentétben Boardmannel, a sikereit sohasem tudta kiaknázni. A… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 17
Kiemelt értékelések
Honey_Fly
Lassú film, nagyon életszagú. Nincs fellengzés és epikus zene. Főhősünk egyszerűen fogja magát, felszáll a kerékpárra, majd újra és újra feszegeti a saját tűréshatárát. Nem tudom, hogy lehet-e ezt másképp, mint ilyen megszállottan. Összességében nem egy vidám és a klasszikus értelemben vett inspiráló film, egyes részei kávé helyett is beválnak. Van viszont mit tanulni belőle. Egyrészt nem kell egyedül megbirkózni minden sz@rral amit az élet dob. Kérjünk vagy fogadjuk el a segítséget. A másik pedig, hogy ha valamit el akarsz érni, akkor elhatározod magad, és tolod amíg bírod. És még egy lépéssel tovább.
Emerson
3 hozzászólás
Egyből megnéztem, ahogy felkerült a netre és emlékszem, fel voltam háborodva, hogy egyrészt Miller nem is skót, másrészt abszolút nincs bringás alkata és különben is hogy lehet ilyen hófehér piszkafa lábakkal pályakerékpárost játszani? Ugyanmá’! Szóval hisztiztem rendesen. De azt el kell ismernem, hogy Miller igenis jó választás volt (eredetileg David Tennant volt kiszemelve, huh). Amit viszont nem értettem, az a futárbringa. Mintha 62-es lett volna a váz. Miller meg 178 cm magas, hát milyen sután nézett már ki rajta? Utálom, amikor ilyeneken elcsúszik egy film hitelessége.
