A sejt (A sejt 1.) (2000) 72% 107★

Lehet, hogy annak idején nagyot ütött, de sajnos nem öregedett túl jól. Az effekteket mai szemmel eléggé bénának éreztem.
A téma misztikus és az alapötlet érdekes, de az nem fér a fejembe, hogy a gyilkosnak hogy lehet ennyire klassz világ az elméjében. A férfit látva valami lepukkant csatornára számítottam, vagy a gyilkosok isteni mivoltát láttam? Ezt még nem tudom eldönteni, nem foglalkoztam túl sokat a kriminálpszichológiával.

Mit tehet a sejt aki mit se sejt?
Igazán csodálatra méltó az színes fantáziavilág amivel Tarsem Singh mesél és a The Fall-ban egészen működött is számomra, az tetszett. Ezt a filmet (jó 20 év után újranézéssel) szerettem volna a kedvenceim közt tudni, meg nem értett remekműként számon tartani, de sajnos amilyen ambiciózus volt az elgondolás, olyan félrement lett a kivitelezés is. Ha el is megyünk amellett (nekem nem akaródzik), hogy mi a halálért képezné amcsi gyerekek és valami sorozatgyilkos pszichéjének, tudatalattijának szerves részét egy keleti, mitikus birodalom és divatkultúra elemeiből felépített forgatag és elfogadnánk mindezt kizárólag Jennifer Lopeznél, akinek karaktere szintén nem tűnt indiainak vagy perzsának, a kulturális kontraszt e között és a valóság között sokkal zavaróbb, mint a kontraszt aközött az ijesztőnek szánt de tétet alig hordozó álomvilág között amibe alámerül és az utolsó áldozatért folytatott hajsza közt a valóságban. Aztán ott van az, hogy sem Lopez sem Vaughn nem éppen színészóriások és önálló karakterekként is mellékszereplőnek hatnak, annyira nem maradandóak, kémia sincs köztük. Erre még rájön az is, hogy ez a belső pokoljárás félig a szexre és erőszakra kihegyezett Hollywood-i sokk elemekből táplálkozik, amiket a sorozatgyilkosokkal asszociál az ember, félig viszont ott a meseszerű keleti díszlet, mintha minden mozzanatával az érzékek bombázása lenne a cél, ami mögött elveszik a tartalom.

Ez a film az elgondolás szempontjából zseniális és biztosra veszem, hogy még számos más alkotást ihletett meg azóta, de sem művészi moziként sem feszült, nagyszabású thriller-horrorként nem igazán áll helyt. Egy tisztes remake-et megnéznék, de félő, hogy már elvetélt az ötlet is, hiszen amennyi hangsúlyt a CGI és a hatásvadászat kapna, csak rontana a helyzeten. A helyzet az, hogy semmi szükség nincs egy szadista gyilkos önmagába roskadt pszichéjének feltérképezésére, semmi szükség nincs szörnyekre, önkielégítésre, kínzásra és egyéb nyalánkságokra, bőven feszültté és érdekessé lehetne tenni már azt is, hogy egy gyerekpszichológus hogyan kezel egy átlagos gyereket ilyen módszerekkel, ha elég érdekelt lenne abban a film, hogy klisék helyett segítsen megérteni és feldolgozni ezt-azt a karaktereinek. És nem kell hozzá látvány, (bár volt pár jelenet amikben szép volt) hogy ezt el lehessen adni, de nem árt, ha intelligens és nincs identitás válságban.

Újranézve. Noha giccsnek tűnhet, de a vizuális orgiák mégis teljesen elfogadhatóak, ha egy beteg elme kontextusán belül értelmezendő. A film szerintem nem izgalmas, inkább látványos és persze szokszor zavarba ejtő. Ettől mondjuk lehet idegeskedni, de izgulni, valahogy nem. Gyönyörű és olykor hihetetlen képek is vannak benne, meg néhány igazán elborult ötlet. J.Lo teljesen jól alakít, nemrég tudtam meg, hogy előbb próbált szerencsét színésznőként és csak aztán váltott énekesi pályára, de ez mondjuk nem oszt, nem szoroz. Vince Vaughn-t is jó volt ilyen filmben/szerepben látni; de az alapvetően mókamester-vigyori ábrázata néha azért megbontja az FBI-ügynök imidzsét. A gonosz ember karaktere rendkívül erős, megrázkódtató ábrázolást kapott; az őt alakító Vincent D'Onofrio tetőtől talpig magára öltötte a szerepet. Ami néha mégis kivett a filmből, az a korábban említett „elfogadható giccs” -ami olykor azért mégis csak túllépte a kéretlenség szintjét, legalább is nálam.

Aki ezt megnézi, annak vállalnia kell, hogy spoiler egészen egzotikus, de megrázó látvánnyal kell majd álomra hajtania a fejét. Ettől függetlenül, természetesen ajánlom! Páratlan film.

Egész jó film volt, az első negyed órától eltekintve végig izgalmas és feszült hangulatú volt, odaszegezett a képernyőhöz :D Tartottam tőle, mert nem túl jó a film megítélése, de kellemes meglepetés volt. Nem is tudtam, hogy Jennifer Lopez tud színészkedni és ráadásul egész jól. Vincent Vaughn néha zavaróan bugyután nézett, de ő sem volt rossz összességében, szokatlan volt nem trash filmben látni. Magyarul néztem, szóval nem tudom, milyen eredeti nyelven, de a sorozatgyilkos magyar hangja nagyon illet a karakterhez szerintem. Vizuálisan is eléggé ott van a film. A történet nyilván nem újdonság, bármelyik CSI részben látunk ilyesmit, de teremtettek hozzá egy kissé művészies atmoszférát ami érdekessé tette az egészet. 7/10

Alapmű. Zseniálisan ábrázolja azt, amit elvileg nem is lehetne látnunk: a sok-sok kéreg alatti tudatalattit.

Ez a film egy műalkotás.

A sejt – azóta sem született még véletlenségből elkövetett filmcím-félrefordítás, ami ennyire gáz lenne. Már csak ezért is emlékezetes.

A zenei karrierjüket érthetetlen módon színészkedéssel beárnyékolni kívánó énekesnők közül Jennifer Lopez hozza szerintem legszolidabban a kellemesen közepes színvonalat, úgyhogy abszolút jól beleillik egy ilyen filmbe, ahova ennél nem is kell több. Meg dögös is. Jól áll neki a szélben lobogó fátyol. Meg úgy minden, kivéve azt a gumiöltözetet, ami az agybúvárkodáshoz kell, azt nem találták el. Vizuális szempontból viszont ezen kívül mindent eltaláltak a készítők: az egész film egy maratoni Marilyn Manson klipre emlékeztet (a Mechanical Animals és a Holy Wood környékéről), olyannyira, hogy nem kellenek sarokból kiugró mumusok ahhoz, hogy az ember kényelmetlenül érezze magát. (Azért a biztonság kedvéért azok is vannak.) Igazából a sztori nem is annyira érdekes, de a látvány, a látványért bármikor képes vagyok megnézni: groteszk és abszurd az egész.

És a lovat nem fogom elfelejteni, amíg élek.

Újranézés.
Gyerekkoromban láttam utoljára ezt a filmet, ideje volt felfrissíteni az emlékeket.

Jennifer Lopez meglepően nem irritált, színészként (legalább a konkrét szerep erejéig) elfogathatóan alakított.

Teljesen átlagos nyomozós film lenne, ha nem lennének benne ezek az elmében mászkálós álomszerű betétek. Minden, ami a műfajhoz kell: egy kellően elmeroggyant sorozatgyilkos spoiler, a klasszikus kifutunk az időből motívum (pl bárányok hallgatnak), egy kellően motivált nyomozó, és egy külsős, aki nagy mértékben tud segíteni (J. Lopez).

A kezdő képsorok a csufi-mufival rohadt bénán indulnak, vér ciki mai szemmel a kis gyerek betorzulása. xD Ugyanakkor ez a fejbe mászós kaland, meg a ruha és a számítógépek mögötte szerintem alapvetően érdekes. Tényleg sok mentális és lelki problémát lehetne így kezelni. Szóval az alapötlet megfogott. Arra a részre, hogy ez a két szál hogyan fut össze emlékeztem, de alapvetően azt is jól oldották meg. spoiler Na, az igazi utazás itt indul be és a filmet az elvont jelzővel tudnám még illetni az átlagos mellett. spoiler

A pszichológiai oldala is erős a filmnek és több rejlik benne, mint amit elsőre mutat. spoiler

Több ponton olyan érzetem volt, mintha a fűrészt látnám. spoiler

Érdekes elgondolás a tudatalattival, átlagos nyomozós film egyébiránt, pár korát megelőző brutális elem („ló” és „feltekerés”), egyszer nézhetős.

A koncepció valami zseniális. Talán a legerősebb rész benne, amikor lemerül a gyilkos tudatalattijába, ott olyan képeket látunk, olyan benyomások érnek, hogy először a hideg rázott ki tőle. A színészi játékok egyébként közepesek egy-két kivétellel. Kíváncsi vagyok, mi lett volna belőle, ha egy erősebb gárdával kivitelezik.