A rendfenntartó (2022–) 73% 12★

Még mindig nem vagyok egy nagy sorozatnéző. Majd' két hónapot vett igénybe a hat rész – ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez nem lehet valakinek ellenállhatatlan. Egyszerűen ilyen vagyok.
Az első pillanatokban amúgy nagyon megörültem neki, mert szinte Watsont láttam a pszichológusnál – aztán persze minden másképp alakult. Nehéz hova tenni egészében ezt a szériát, mert valahol mindenki szerethető, érthető. Az alvilág is olyan félalvilág. Igazi börtönös jelenet talán csak a vége felé van. Szoftosra van véve, úgyhogy nem is tudtam mit kezdeni vele abban az értelemben, hogy nehéz ezt beilleszteni a szervezett bűnözésről kialakított elképzeléseimbe. Így nem is fért bele a narratívába, az általános megközelítésbe az az egyetlen pont, amikor eldurvultak a dolgok. Utána onnan visszarántani a lovat… az nem túl koherens.
Durvaság és kispolgáriság keveredik nem teljesen érdektelenül, de eléggé valószínűtlenül.

Martin Freeman miatt néztem meg – nem tudtam a sorozatról semmit azon túl, hogy rendőrt játszik benne.

Kellemes csalódás volt, mert valamiért azt gondoltam, hogy epizodikus lesz a sorozat felépítése, ehelyett teljesen koherens történetszálat kaptunk.

Az első szezon egy merő stresszforrás, nem az a kellemes, lelazító élmény… a nézőre átragad a szereplők feszültsége, és azt veszi észre magán, hogy egy este alatt ledarálta a részeket, annyira hajtotta sorozat tempója.

Nagyon jól ábrázolt a kiégett, depressziós, szorongó rendőr figurája, és az, mennyire nincs számára segítség. Behoz olyan megosztó témákat, mint a korrupció, és tud róluk újat mondani, árnyalni a képet.

Szuper a kontraszt a kezdő rendőrpalánta között, aki minden a nagykönyv szerint akar csinálni, és még hisz abban, hogy tud változást hozni, és a már kiégett, a nagy képről lemondó, a saját túléléséért küzdő veterán között.

Mikor teszünk jót? Kivel teszünk jót? Mi van, ha a jó szándékaim ellenére éppen még rosszabb lesz minden a cselekedeteimtől? Mi van akkor, amikor még magunknak is hazudunk? Lehet-e ebben a világban egyáltalán jót tenni? És ha igen, érdemes-e?
Kinek az érdekeit nézzem, és mi van akkor, ha a saját túlélésem másokét veszélyezteti?

Meglepően behúzott a sorozat, és még napok múlva és eszembe is jut a hangulata, a szereplői, a dilemmái.

Egy kis apróság még: most döbbentem rá, mennyire hatnak rám az amerikai filmek. Ez a sorozat rendőrőkről, drogdílerekről szól, és azt hiszem, egyszer sem dördül el benne fegyver. Mennyire más ez így! A feszültség nem abból fakad, hogy minden pillanatban fegyvert fognak egymásra a szereplők, és ettől valahogy letisztul az egész. És persze fájdalmasan emlékeztet rá, Amerikában mennyire normalizált a fegyverhasználat – és jó látni, hogy hála a jó égnek azért nem ez a norma még a világ más (hozzánk sokkal közelebb eső) helyein.

Nagyon ajánlom mindenkinek – és nem utolsó sorban azért is, mert Martin Freeman szokása szerint brillíroz a szerepben.

Kezdem a pozitívval: Martin Freeman alakítása, ami azt hiszem magáért beszélt, nagyon tetszett ahogy végigvitte a sorozatot. Azonban ezen kívül én túl sok pozitívat nem tudok kiemelni, a történet egyáltalán nem tetszett és Chris karakterén kívül nagyjából senki sem volt érdekes vagy megjegyezhető. Komolyan, még a felesége nevére sem emlékszem, pedig most fejeztem be az utolsó részt, amiben nem egyszer szerepelt a nő is. Na mindegy, egyszer meg tudtam nézni, de nem tudom, hogy mit hozhatnának még ki belőle, ha ezt tényleg folytatni akarják. A magam részéről nekem ennyi is elég volt belőle, de persze egy érdekesebb sztorival talán életre lehetne kelteni a jövőben egy új évadot.