A potyautas (2021) 63% 200★

Hát nekem egy csalódás volt ez, pedig szeretem, ha az űrutazás a főtéma egy filmben, de nekem ez nagyon nem jött be. Se az egész sztori, amiről szólni kellett volna, mert vajmi kevés dolog derült ki róla azon kívül, hogy egy váratlan „potyautas” idézte elő, akire egyáltalán nem számítottak, és persze a kis messze lévő segítség sem tudta őket még vezetni sem. Egy kész tervük sem volt, csak várakoztak, és dumáltak, de hogy tettek is volna valamit… persze a végére meg jött a hősködés… Eleve kiszámítható volt, már amikor megláttam, hogy spoiler Kár, pedig akár jól is elsülhetett volna, kevés szereplő, kevés hiszti, mégsem tökéletes a film…

Ha az volt a célja, hogy iszonyú sokat sírjak rajta, akkor elérte, amit akart.
Ha a szórakoztatás, akkor már kevésbé.
Kegyetlen dráma akar lenni, ami az én gyenge lelkemnek is sok volt, nem bírom az ennyire érzelmes, emberi életek feletti döntéseket.
Teljesen ki akasztott.

Lassan olyan leszek, mint egy papagáj, de ismét el kell mondanom, hogy egy újabb Netflix film, aminek hiányában nem lenne sokkal szegényebb a filmvilág. Egy újabb technikailag nagyon szép, de tartalmilag (jóindulattal) közepes alkotás, jó színészi alakításokkal. Mondhatnám azt, hogy egyszer jó, de sajnos nagyon sok olyan filmet láttam, amire rá lehetett ezt a jelzőt akasztani.
Tény; nem nézhetetlen, vannak benne olyan konfliktus helyzetek, amik megfelelő drámát generálnak, de sokszor nagyon unalmas a történet. Meg persze rengeteg baromság is van. Legfőbb problémám, hogy nem derült ki, hogy került a hajóra a Potyautas, és miért. Valaki „megmerényelte” vagy egy véletlen baleset következményeként, esetleg egyéb okból. Az lett volna az igazi, ha a potyautas valamilyen rossz szándékkal rendelkező karakter lett volna, akkor indulhatott volna a haddelhadd. Ja, én nagyon szeretem ezeket a filmeket; Napfény, Halálhajó, Pandorum, tehát érthető. Ez csak vicc volt, mert én a drámákat is nagyon szeretem, de jók legyenek. Persze gonosz karakter esetében más színészt alkalmaztak volna a karakter megformálására.
Valószínűleg figyelmetlen voltam és ezért nem mindig voltam tisztában azzal, hogy vajon az űrben, a légüres térben hogyan csúsznak lefelé egy „rúdon”. Az megvolt, hogy az űrhajóban, űrhajón mesterséges gravitációt generáltak valahogy, de amikor elhagyták messzire akkor mi a f.. volt. Vagy ők rontották el.
Nagyon örültem Toni Collette szereplésének, mert végre nem egy 20 éves „cicababa” játszott egy komoly feladattal megbízott parancsnokot, sokkal hihetőbb volt így. A másik színésznő, akit szintén kedvelek; Anna Kendrick, akit a 50/50 című film óta követem figyelemmel. Mindketten a film színvonala felett alakítottak, miattuk nem pontoztam le még jobban a filmet.

Költői kérdés: miért akarnak embereket a Marsra küldeni, ha még egy jelenléti ívet sem tudnak ellenőrizni?

A befejezés elég ütős, ezért 7 csillagot kap 6 helyett.

Bevallom, félve vágtam neki ennek a darabnak a The Midnight Sky utáni irgalmatlan csalódásom és a nem túl acélos visszajelzések miatt (imdb 5,3), de ez a film hihetetlenül elkapott és nem eresztett a stáblistáig. Nálam az év egyik legjobbja!
Milyen érdekes twist ment végbe nálam, hogy míg az előbb említett film trailer-ét rongyosra néztem, trailerzenéjét széthallgattam, addig ennek csak egyszer láttam az előzetesét, és bár tetszett, de tartottam tőle, hogy egy újabb szemfényvesztésben lesz részem. Ugyanis engem gyerekkorom óta az űr sci-fik éltetnek, és akárhányszor felkerül a térképemre egy ilyen tematikájú film, akkor arra nagy eséllyel mindig felkapom a fejem. Joe Penna-tól már az Arctic-ot is imádtam és igazából ez volt az egyetlen biztató jel, ami okán egy minimális reménysugár volt bennem, hogy ez jó lehet.
Penna előző filmjéhez hasonlóan nemcsak az atmoszférát tudta profin megteremteni a kiváló operatőri munkával és hangzatosan szép zenei aláfestéssel, hanem hogy mennyire jó karaktereket volt képes ide is belehelyezni. Teljesen át tudtam élni az érzelmi dilemmájukat, mik a motivációjuk, a szorult helyzetben milyen döntéseket hoznak. Az interakciójukat élvezet volt figyelni és el tudta velem hitetni a film, hogy milyen szinten tudnak empatikusak lenni egymás iránt, mennyire fel tudják találni magukat (még ha ez egyből nem mindig jön össze) és, hogy szakmájuk legjobb tudása szerint igyekeznek cselekedni. No meg persze nem győztem betelni azzal, hogy a tudományos oldalát mennyire magával ragadóan kezelte és a befejezésre is sokáig emlékezni fogok. Egyrészt gyönyörű szép zenét toltak alá, másrészt, spoiler most is eszembe juttatta hogy az űr amennyire a leglélegzetelállítóbb hely, olyannyira a legfélelmetesebb is.
Véleményem szerint aki fogékony a kevés szereplős kamaradrámákra, az echte túlélős űr sci-fikre, azoknak szerintem nemcsak egy hiánypótló, de kötelező darab!

Kár a filmért, mert jó is lehetett volna. Sajnos már a kiinduló helyzet abszurd és hát hasonlókból van bőven a filmben. Nem kezdem el sorolni, aki látta az nagyjából sejti mikre gondolok. A drámai vonal nem rossz, csak túlságosan kiszámítható, de szerencsére a jó színészek dobnak az élvezhetőségen.

Azért elég gáz irányba haladna az űrhajózás, ha az Apollo 13 mindent tegyünk meg értük, a fél világ dolgozik a megmentésen erőfeszítésektől eljutnánk a spoiler megoldásig. :(
A film tetszett, jó dráma, de azért voltak benne fura dolgok.

Jofajta sci-fi, ami keruli a tipikus hollywoodi mairokat, kicsit inkabb europai szaga van; ezaltal realisztikusabb, emberibb megkozelitesu. Szep a hajobelso, a kinti kepek gyonyoruek az urrol. Volt resz amin nagyon-nagyon izgultam, ami azert ritkan tortenik meg. Minosegi, de szamomra nem maradando szep űr sci-fi. Ha minden honapban jonne egy ilyen sci-fi film, rohadt boldog lennek.

Kicsit sajnáltam, hogy a lehetőségek ellenére sem lépett ki a túlélő filmek sorából. Az űr is csupán hangulatkeltő díszletként szolgált, egy tengeralattjárón, bányában vagy akárhol máshol is leforgathatták volna ugyanezt a filmet, hiszen az úti céljukról, vagy az űrhajón végzett kísérletekről alig esett szó. Arról a bizonyos potyautas rejtélyes, ezért számtalan kérdést felvető felbukkanásáról sem derül ki érdemben semmi. Vagy ez amolyan taktikai titokzatosság lenne egy esetleges folytatáshoz? :D
Vannak viszont pozitívumai is, pl a hangulatteremtés többnyire működik, engem elkapott, néha viszont már kizökkentően hosszúra nyúlnak a „nem történik semmi, csak bámulunk a semmibe” részek. Pozitív csalódás ért az űrhajósokkal kapcsolatban is, róluk végre tényleg el tudtam hinni, hogy egy több éves közös felkészülés áll mögöttük, illetve átmentek különféle teszteken így a küldetésen összeszokva, együttműködve, parancsot követve dolgoznak, miközben a stresszes helyzetekben sem ugranak egymás torkának, nincs nyíltan agresszív viselkedés, csak feszültség, amit ügyesen kezelnek.

Azért ennél többet vártam… Mondjuk tényleg nem volt olyan izgalmas, hogy a körmömet rágtam volna, de azért azt nem gondoltam, hogy csak arra fog kifutni az egész, hogy ki hal meg és ki nem. A multikulti győzedelmeskedett meg a BLM, és az erős nők megmentették a gyenge férfiakat, hurrá!