A Paradine-ügy (1947) 71% 18★

Hitchcock életművében visszatérő téma a bírói hatalom, az igazságszolgáltatás megbízhatóságának megkérdőjelezése. Nem is okvetlen a rendszer hibái, inkább az emberi természet által produkált, a rendszer stabilitását megingató anomáliák érdekelték őt, jellemzően ebből a témából kerekítette legsúlyosabb, legelgondolkodtatóbb drámáit. Ezek közé tagozódik be A Paradine-ügy is, amiben az ifjú Gregory Peck csillogtatja kiváló színészi képességeit.

A film technikailag szerintem nevezhető tárgyalótermi drámának, ezek között igazán elsőrendű induló is, hisz a tárgyalás eseményei rendkívül izgalmasak, krimiszerűen épülő logikai fonalai jól követhetőek, a színészek játéka pedig kiváló. Hitchcocknak a feszültségkeltés minden körülmények között a vérében van, ösztönösen képes nyugtalanságot és izgalmat generálni zárt térben üldögélő emberek és mozgalmas akció közepette is. Ráadásul a történet felkínálja Gregory Pecknek a lehengerlő színészi alakítás lehetőségét, ő pedig él is ezzel: nagyszerű figura, magával ragadja az embert saját lelki szenvedésének prezentációjában.
A film mindezen túl a maga kvázi-eseménytelenségével a látszólag nyugisabb Hitchcock-darabok közé tartozik, édestestvére lehetne az életművön belül A tévedés áldozatának, amennyiben csúcspontjain sem történik semmi, csupán kemény, megvető, átható tekintetek merednek egymásra a legsúlyosabb mondatok elhangzása közben.
A kőkemény érzelmi dráma egyébként sajátosan oldja a film nyugtalanító filozófiai felhangjait, egészen addig, míg fel nem bukik a finálét bevezető első nagy fordulat spoiler. Ekkor az ember a szívéhez kap: azt sejtettük és tudtuk eddig is, hogy a legendáriumi ügyes, lehetetlen helyzetből is sikeresen kihátráló védőügyvéd figurája ha kell, gátlástalanul manipulál, játszik a pszichológiai tényezőkkel, céljai szerint csűri-csavarja a jogot, ám hol lehet mindebben megszabni a végső határt? Képesnek kell lennie egy ügyvédnek felmérnie, meddig mehet el, mikortól válik tarthatatlanná és veszélyessé az ügyfele ártatlanságának bizonyításáért folytatott harc? Függetlenül természetesen attól, valójában bűnös-e egyáltalán az az ügyfél… A felvetett dilemma, ha homályos és romantikus érzésekkel átszőtt is, súlyos, és meg is fosztja a nézőt attól, hogy valódi szimpátiát tápláljon a szereplők felé, kivéve talán Gay-t.

Elgondolkodtató és megrázó film A Paradine-ügy, mint általában a hasonló tematika mentén felépített Hitchcock-mozik. Természetesen ajánlott a megtekintése!

Hitchcock legkevésbé sikeres filmje egy vérbeli tárgyalótermi krimi, de egyszersmind amolyan erkölcsi tanmese is, ahol a hűség és a szerelem dilemmája kerül terítékre, kétféleképpen is. A történet jó, a színészi játék kitűnő. Bár nyilván végig nyitott, mi lesz a vége, de Hitchcockhoz képest nagyon nyugis film, nincs meg benne a feszültség, ami más filmjeire oly jellemező, de ez nem is baj.

Az eljén kicsit lassú volt, a végére már izgalmasabb lett.