A nagy vörös egyes (1980) 71% 20★

Gyanúm szerint ez a valaha volt egyik leginkább túlértékelt háborús film, egy olyan mozi, amit csupa jószándék vesz körül a megszületése óta, de ő rendre lerázza magáról a néző jóindulatát. Szemben a klasszikus háborús filmekkel, semmi sem igazolja kiemelt, kultikus státuszát, főleg mivel saját maga is identitászavarban szenved: úgy akarja velünk elhitetni realizmusát, hogy a benne látható események sokszor gyermeteg fantáziát sejtetnek az alkotói háttérben…

Azt szeretném azért aláhúzni, hogy a filmnek vannak ikonikus kulcspillanatai, sikerült és rendkívül erőteljes, a nézőt torkon ragadó jelenetei, de ezeket nem számítva ezer sebből vérzik. Láthatóan kis költségvetésű produkció, ami mégis megpróbálja bemutatni a második világháború szinte összes nyugati, amerikai katonák által bejárt frontját. Ezekből epizódszerű, szinte önálló lábakon is megálló történeket, hangulatképeket ragad ki, de mindeközben nem képes egységes filmmé válni – epikusságát felőrli epizódszerűsége.
A technikai kivitelezés, mint írtam, rendkívül látványosan nyögi a pénz hiányát. A csatajelenetek borzasztóak, hiába sikerült megmozgatni a projekthez az izraeli hadsereget, a partraszállásos szekvenciákat következetesen esti félhomályban kellett leforgatni. A kameraszögek zártak, bármiféle hangulatot szinte kizárólag a szépen berendezett díszletek biztosítanak (már amikor). A pénz azonban nem minden, és itt sajnos felmerül a gyanú, hogy Samuel Fuller pocsék rendező, és – részemről jóindulattal – igazán gazdag fantáziával megáldott író, akinek a háborús emlékei 35 év elteltével keveredtek már a gyerekkorában látott westernek benyomásaival. Nem olvastam a könyvet, így csak puhatolózok, de érzésre az egész A nagy vörös egyes koncepciónak annyi köze van a háború nyers valóságához, mint Sven Hassel regényeinek. Más nem magyarázza a történetben újra és újra előkerülő, ifjúsági kalandregényeket idéző fordulatokat, a néha nagyon erőltetett és ízléstelen humort és cinizmust, meg a lezser, mindent telibesz*ró, de a bajtásaiért tűzbe menő sablonos amerikai katonakaraktereket. Különösen érthetetlen, hogy Lee Marvin mit szeretett annyira ezen a mozin, ha A piszkos tizenkettőt például utálta.
Ha már színészek: ezen a téren a mozi menthetetlenül besül. Marvin egy saját maga számára ismerős, karrierje ezen szakaszára már rommá játszott típuskaraktert hoz. A négy fiatal baka a legalapvetőbb instrukciók és befektetett munka szintjén van csak eljátszva, a magyar szinkron híján bizonyos jelenetekben meg se tudnánk őket különböztetni. Különösen fájó látni Mark Hamill meddő erőfeszítéseit, hogy épkézláb alakítást nyújtson az egyébként talán egyetlen jobban megírt-kitalált szereplő bőrébe bújva. Mondanám, hogy lopja a show-t, de nem túl erős mezőnyben nyomul előre, jó párszor hasra esik, és még így sem nyűgöz igazán le.
Némileg menti a helyzetet, hogy egy modernebb kiadás tartalmaz bő fél óra plusz tartalmat, olyan jeleneteket, amik néha jobbá, néha egyenesen rosszabbá teszik az összképet. Ezekből jól leszűrődik, hogy Fullernek rendezőként volt szépérzéke, és talán sokkal jobban tette volna, ha A nagy vörös egyest epikus történelmi tabló helyett kisebb léptékű, hogy csúnyát ne mondjak, valamiféle mozgó kamaradrámai felhanggal forgatja le.

Nem tartom valószínűnek, hogy 1980-ban ez a film tudott még bármi újat, frisset, korszakalkotót mesélni a második világháborúról, avagy általában véve a háborúról. Talán a vietnami trauma által vetett filmes hullámokra ráültetve lehetett benne valami izgató, valamiféle „frissen realista” jellegű íz a régi, tiszta háborúról, amire még büszkék lehettek a benne harcolók, de a retrospektív összképen ez sem ment.
Harmatos színvonalon kivitelezett, néha túlságosan is vad, valóságtól elrugaszkodó, néha magát idegesítően komolyan vevő közhelytár ez a mozi. Szerintem nincs helye a klasszikus háborús filmek között.

Nem tudom. A történet nem volt rossz, de a kivitelezés annyira nem tetszett. Látszott rajta, hogy kevés pénzt kapott a stúdiótól, amivel talán nem lett volna akkor baj, de a töredezettsége miatt sem volt olyan monumentális.
Kissé hatásvadász is volt, de ehhez már hozzászoktam ettől a zsánertől, vannak tőle sokkal patriotább meg giccsesebb filmek is.
Egyszerűen nem állt össze olyan szép egész történetté.