A Moebius-metró (1996) 75% 11★

Nem tűnik kikerülhetőnek összevetni ezt a filmet a mi Kontrollunkkal, ezzel pedig beigazolódik, hogy a metró, mint a modern városi élettér egyik legérdekesebb színtere, dugig van izgató és kiaknázatlan lehetőségekkel akár az elmesélendő történetek, akár az ezekben meghúzódó mögöttes tartalom terén. A Moebius-metró kapcsán az én kérdésem igazából csak az, miért nem lett kultfilm, és van-e ehhez köze a Kontrollnak…

Mindenekelőtt én a Moebius… javára írnám, hogy nyilvánvalóan okos sci-fi – mélyebb tartalommal megvert művészfilm, ami okosan képes kisebb költségvetésével és viszonylag egyszerű, praktikusan létrehozott látványvilágával finoman szólva mélyebb mondanivalót közölni. Vele szemben a Kontroll szerintem inkább a nyilvánvaló ingerekkel operált rendkívül szellemesen, elvont misztikuma inkább mágikus realizmust sejtetett. Itt egyértelműen végig felszínen lebeg a tudományos-fantasztikus hangvétel, ami mégsem fúrja magát olyan mélyre a matematikába, hogy az ne legyen feldolgozható (bár a Moebius-szalagra azért célszerűbb ráguglizni, hogy megértsük, mit is takar pontosan jelenség).
Egyébként hét évvel a Kontroll előtt nagyon világosan itt van Antal mozijának néhány jellegzetessége: Daniel Pratt és Bulcsú karaktere ugyan eltérő gyökerű, de hasonló utat járnak be, igaz, Pratt egy nyomozati munkában elmélyülve olvad eggyé a metró különös, immáron kontrollálhatatlan fizikai törvények szerint működő világával. Utazása azonban ugyanolyan elragadó és borzongató süllyedés az őrülettel határos megvilágosodásba. A helyszínül szolgáló alagútrendszereket is hasonlóképpen használja a két film, a vizuális hatások ugyanolyan erősek, talán a hangok és zenék terén Antal jobban meg tudta feszíteni a néző idegrendszerét – cserébe Musquera egyértelműen sokat merít például Tarkovszkijtól, mint kézenfekvő ihletforrásától.
A mondanivalóban is sok a hasonlóság: A Moebius-metró legelső értelmezésében az emberi élet elgépiesedett és elpocsékolt mivoltát feszegeti, miközben ideje egy részét a föld alatt, egy mozgó koporsóban utazva tölti el, miközben az idő is relatívvá válik számára. A modern, technológiákkal átszőtt mindennapok pedig olyan sűrű és zavaros szövetet képeznek az időnkben, ami óhatatlanul eltűntet minket, fel sem fogható működésében új világot képez a világon belül. A filmbe bújtatott jelképességet a végtelenégig lehet kutatni, és ha megpróbáljuk a modern életvitel pszeudo-mivoltáig feszegetni a kérdést, még olyan (a vártnál immár sokkal kézenfekvőbbnek tűnő) hasonszőrű filmalkotásokig is eljuthatunk, mint a Mátrix. Ilyen téren vélem azt leginkább, hogy A Moebius-metró a sci-fi-kedvelő közönség potenciális Kontrollja, de bárki másra is nagy hatást gyakorolhat, viszont aki egyetlen, átütő, intelligens és ingerekben gazdag filmalkotást keres a „témában”, annak bizonyosan a Kontroll lesz a kedvesebb találat.

Remek kis film, mindenképpen ajánlom!

Nos. Lehet hogy ez nem egy rossz film. De annyira unalmas volt, hogy kétszer is sikerült rajta elaludnom. Aztán megpróbáltam visszapörgetni, hogy megtudjam, miből maradtam ki, de akkor is majdnem elaludtam. Ettől még lehet hogy másnak tetszene. De szerintem nagyon lassan történnek benne a dolgok, és nagyon álmosító, és nem is sikerült belefeledkeznem a történetbe, nem ragadott magával.

https://fenyfestok.com/2016/10/20/moebius/