A messzi Észak (2015) 80% 25★

Majd' két év keresés után teljesen véletlenül, az Országos Rajzfilmünnep keretében sikerült egy kisvárosi kultúrház vetítésén megnéznem a filmet.
Maga a történet is felkeltette annak idején az érdeklődésemet, Az elolvasott kritikák pedig egybehangzóan felnőtt korosztály számára is élvezhető darabnak mondták. Ráadásul európai koprodukciós alkotás, ami magában is támogatást érdemlő próbálkozás.
És a film nem is okozott csalódást. Pontosan az a fajta, ami nyilvánvalóan a fiatalabb korosztálynak készült, de felnőttként is érdemes megnézni – gyerekként meg pláne. A történet összefoglalása igencsak megtévesztő (a legrosszabb fajta önfejűkölykös hollywoodi produkciókra emlékeztet), de a megvalósítás alaposan rácáfol: igencsak realisztikus. Szása valóban egy önfejű, lázadó gyerek, aki merészen elindul a maga útján – és mialatt kiderül, hogy bőven van mit tanulnia felnőttektől, néhány súlyos ostobaságot is elkövet. És többi karakter, az álszent, ravasz politikus, a vaskezű kapitány és gyenge jellemű öccse, a szülők és a tengerészek is valamennyien életszerű figurák. Éppúgy maguk az események – midez akár meg is történhetett volna. spoiler
Legalább ilyen lenyűgöző a film látványvilága. A stílus inkább szimbolikus, mint valósághű, de szemet gyönyörködtető példa arra, mi mindet lehet kihozni egy jól megválasztott technikából, ha hozzáértők dolgoznak vele. Az arcok részletességét középszerű animék lekörözik, mégis olyan mimikát tudtak elővarázsolni belőle, hogy élőszereplős produkciók megirigyelhetnék. Bár az alakok jelképszerűek, a mozgás helyenként döbbenetesen élethű. spoiler És még szót sem ejtettünk a részletek gazdagságáról (pl. mikor az iránytű üvege deres lesz a hideg erkélyen), vagy a színekről (mondjuk a sarkvidék tízféle fehérségéről).
De amiért leginkább érdemes nézni és nézetni a filmet bármilyen korosztállyal, az a történet. Nem egy rózsaszínű cukormázzal bevont izgalmas kaland happy end-del a végén; egy életveszélyes helyzetbe torkolló döntés, ahol a diadal az, ha megússzuk élve, és még azt sem tudjuk, megérte-e. Egy biztos: éppúgy, ahogy Szása, az életről, a valóságról tanulhatunk egyet-mást belőle.

Annyira tudom értékelni ezeket a klasszik rajzfilmeket a mostani egykaptafa felfújt arcú karakterekkel teli animációs filmekkel szemben, hogy el nem tudom mondani. Nekem még a rajzolással sem volt semmi bajom, mert végre tényleg úgy nézett ki, mint egy rajz. De ha ez nem lenne elég a történet is lebilincselő volt számomra, amihez hozzátartozik az is,hogy alapvetően szeretem ezeket a sarkvidékre utazós expedíciós történeteket. Nagyon jól megírt történet és végig érdekes, izgalmas történetvezetés. Nagyon jó volt, nagyon tetszett.

Nagyon vártam, hogy megnézhessem ezt a filmet. A témája miatt nagy reményeket fűztem hozzá – északi sarkos, hajós, felfedezős. :)

Valamiért a plakát alapján másképpen képzeltem, de utólag már nem is értem, miért. Ez a film nem is lehetett volna másmilyen, mint amilyen végül is.*

Az biztos, hogy rá kell hangolódni, és ez nekem nem ment könnyen. Lassú, kevés párbeszéddel operáló mű, mondhatni minimalista. A szereplőkről sok minden nem derül ki, csak ami a legszükségesebb a történet elmeséléséhez.

Ez a minimalizmus illik a történethez, viszont nehezíti a bevonódást. Sajnos én is éreztem magamon, hogy nem ehhez a tempóhoz vagyok szokva, és nehezemre esett együltő helyemben végignézni a filmet.

Jólesett volna még többet kapni a szereplő interakcióiból, mert érdekes karaktereket skicceltek fel, aztán csak vázlatszerűen láttuk a viszonyaikat. Persze így is meglepően pontosan lejöttek a dinamikák, és a minimalista rajzstílus ellenére a szereplők arcára kiült minden érzelem, amit szavakkal nem fejeztek ki.

Szóval kettős a hozzáállásom, mert egyrészt maradt bennem egy kis hiányérzet, másrészt azt is gondolom, ezt a filmet pont így kellett megcsinálni, ezzel a visszafogottsággal. Néha a kevesebb tényleg több, és ez erre a filmre nagyon igaz.

Ha lassulásra, szinte medidatív filmélményre vágytok, akkor nézzétek meg: szép, melankolikus, felemelő.

*Most hogy megírtam az értékelést, és ránéztem újra a plakátra, meg is tudom fogalmazni: a kép egy sokkal dinamikusabb filmet vetít elő nekem, mint amilyen maga az alkotás.

Borzalmas értékelése van a mesének itt a snitt-en, de egy ember magyarázat nélküli véleménye ne tévesszen meg senkit! :) Igenis érdemes megnézni.

Nekem a rajzolása nem igazán tetszett, de azért tagadhatatlanul van benne valami különleges. A sztori viszont lenyűgözött. Tanító jellegű és ami a legkülönlegesebb benne, hogy realisztikus. spoiler Tátot szájjal néztem végig, és tökre izgultam, hogy mi fog történni. A vége pedig nagyon tetszett. És ha valaki akar még egy kis pluszt, az várja meg a legeslegvégső 10-15 másodpercet. spoiler