Rai, a dzsungel fia (1971–1972) 73% 3★

Gyerekkoromban láttam még VHS-en az első 8 epizódot, ugyanis csak az első két kazetta volt meg a hatból, és egyszerűen odáig voltam érte. Emlékszem, kicsit mindig szomorú voltam, hogy nem láthatom a többi részt. De aztán pár évvel ezelőtt neten megtaláltam szlovákul, el is kezdtem nézni a többi részt, de egy büdös szót nem értettem belőle. Pár nappal később megtaláltam magyarul is és majd kiugrottam a bőrömből. Aztán végignéztem, és rá kellett döbbennem, hogy jó néhány rész borzalmas az első nyolchoz képest. De néhány felér hozzájuk.
Összességében egy kifejezetten szórakoztató anime, mely tartalmaz jó néhány hülyeséget, ami igazából nem baj, mert a hangulata elviszi az egészet. Amin mondjuk nem tudok napirendre térni, az a soundtrack. Baromi jó zenéje van, nem arról van szó, de az opening és az ending dalokon kívül van 5 darab szám. Nem viccelek! Kb. 5 darab! Ami azért egy 22 epizódos anime esetében egy kissé kevés. A karakterek általában szerethetők, a főszereplők jól meg vannak írva, bár néha ők is próbára tudják tenni az ember idegeit, de azért tudják, mikor kell leállniuk.
A legnagyobb problémája az alkotásnak, hogy a rossz epizódok azért olyanok, mert vagy unalmasak (pl. átkelnek egy tavon, melyben egy óriás dínó a víz alatt eszik és itt nincs semmi zene, csak halljuk a dínót enni, és ez tart kb egy teljes percig! és hasonlók), vagy mert olyan szinten idegesítő benne majdnem mindenki, hogy az valami fájdalom.
Plusz kis érdekesség, hogy a főszereplő Rai kazettánként más-más szinkronszínészt kapott. Vannak még névcserék is, pl. először Siránó, aztán Tirannusz, meg hasonlók. Mondjuk az én kedvencem az, amikor Ran az első epizódban szeretné megtalálni a bátyját!, akit később meg is talál öccseként! Zseniálisak ezek a régi szinkronbakik! Ez nem von le az értékéből, hanem ad neki egy is bájt.
Személy szerint úgy kapott 6 csillagot tőlem, hogy az epizódokat osztályoztam magamban, majd ezek átlaga adta ki az eredményt. Összességében ajánlom, mert ilyet nem mindennap látni.