A massza (1988) 63% 57★

A praktikus effektek fénykorának egyik ékes darabja. Chuck Russel már egy évvel korábban bizonyította, hogy biza igen hangulatos horrort tud ő rendezni, ha akar. A massza pedig legalább annyira szórakoztató, mint a Rémálom az Elm utcában 3. Kreatív, kellően gusztustalan, mindeközben humoros és bivaly erősen nyomja az ember képébe a ’80-as évek hangulatát.
Ha gyenge a gyomrod, ne nagyon egyél se a film előtt, sem közben, Russel ugyanis nem spórol a ketchuppal. A Steve McQueen nevével fémjelzett eredeti mű ehhez képest barátságos matiné. Akit itt felzabál a massza, az bizony valamiféle undorító, félig megemésztett roncsként fog pózolni a kamera előtt. A film nem kímél senkit: csöves, jó fej rendőr, főhősnek hitt srác, kisgyerek. Mindenki megpusztul. A ’80-as évek horrorjainak rajongója pedig tele pofával röhög, mert iszonyatosan jól szórakozik azon, hogy azt kapja, amit várt. Egy botegyszerű sztorival operáló, jól összerakott mozit, melyben tényleg a címszereplő a sztár. Mert miért is nézne meg valaki egy A massza című filmet, ha nem azért, hogy lássa, amint ez a túlméretezett takony a lehető leggusztustalanabbul fal fel egy fél várost?

A VHS korszak egyik meghatározó darabja nálam a rózsaszín puding mészárlása. Kisgyerekként a frászt hozta rám (lefolyós jelenet), de máig kiváló maszkmunkával, tök jó effektekkel, gyilokokkal bír. Kevin Dillon a suhanc punk karakteres a főszerepben, de a női oldalon a Fűrész filmek Amandáját, Shawnee Smith-t is nagyon jó volt látni ilyen fiatalon, ahogy Erika Eleniak-ot egy pár perc erejéig. A vége, ami tipikus műfaji klisé spoiler, de amúgy pure fun horror remake, sokszor újranézhető számomra.

Anno rongyosra néztük a VHS-t, és lehet, hogy gáz, de ez nekem még mindig tetszik. Szeretem ezt a filmet, amolyan örök kedvenc, mégsem emlékeztem, hogy ennyire szép a fényképezés. Vagy csak a BD adja ki ennyire látványosan, nem tudom, de az biztos, hogy szívesen néztem volna újra akkor is, ha nem ilyen jók a felvételek, és csak kicsit zavart Meg béna haja, meg a többi 80-as évekbeli szörnyűség. :D

Ahhoz képest, hogy mikor készült a film, elképesztően látványos.
Maga a történet nem túl fordulatos, egyáltalán nem ötletes, de a látvány kárpótolja a nézőt, már amennyiben az szereti azokat a filmeket (is), amik még azelőtt készültek, hogy számítógépes grafikát elkezdtek volna használni a filmművészetben.

’88-as filmhez képest elég jól néznek ki a filmben a dolgok, de amúgy olyan borzasztóan komolytalan, hogy ez se menti meg. Minden egyes centet sajnálok, amit erre költöttek.

Kimondottan jó remake átkalibrálva a 80-as évek, a slasher (és splatter) évtizedének az elvárásaihoz, szóval látványosabb volt az 1958-as eredetinél. Biztos nem szánták viccesnek, de egyes jeleneteken a mai néző csak röhögni tud, ettől függetlenül tetszett. A mondanivalóban kissé eltolódott a hangsúly a generációs szakadéktól a kormány felelősségvállalása, a katonai kísérletek és a biológiai fegyverkezés felé, a lakosság megmenti önmagát, megnyugtató befejezés pedig ebben az évtizedben nincs.

Nem nagy cucc, de fujj! Jó undik a szörnyes részek! DX

Juj ez de jó volt :) Kicsit bugyuta és logikátlan, de nagyon látványos és undi, tetszett :D

Amikor elkezdek unatkozni egy horrorfilmen, ott már baj van.
A massza jól néz ki, de egyik szereplőért sem tudtam izgulni, reméltem gyorsan megeszik mindenkit és vége lesz. Hát nem. :(

Emlékszem gyermekként a frászt hozta rám ez a rózsaszín trutyi (ahogy pl. „A nyolcadik utas a halál” is – bár azt még mindig szeretem), bizonyos részeket csak fél szemmel mertem nézni! :)

Bevallom, már olyan szinten nem kötött le, mint anno… és már nem is volt olyan hatással rám, mint régen…, de azért jó volt egy kicsit nosztalgiázni! ;-)