A légy (A légy 1.) (1958) 65% 22★

Valljuk meg ezt Cronenberg jobban csinálja. A korabeli horror filmek szerették a nagyra nőtt ízeltlábúakat, itt viszont az átváltozás, az ember elállatiasodása jelenik meg. Ki más játszhatná a főszereplőt, mint a korszak horror királya, Vincent Price.

Nekem ez jobban tetszett, mint a remake, bár azt már nagyon régen láttam. Hangulatos, van feszültség benne és Vincent Price. Patricia Owens nem túl erős, de legalább a karaktere többségében jól volt megírva és a „Légy-ember” maszk is korrekt.

Inkább dráma, mint horror.
Az elején egy gyilkossággal kezdődik, és utána a feleség visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a történetet.
Egész sokáig tart a felvezetés, és ez egy másfél órás filmnél nem túl jó megoldás. A kor horrorjaihoz képest nagyon lassú.
Ahogy a család kergetőzik, inkább komikus lett, mint izgalmas.

Feszültséget keltő filmnek tökéletes. Nem leplezi le azonnal a lény, lassan adagolja az izgalmakat. Talán lehetett volna kicsivel akciódús is, de a kornak megfelelő. Már elavult persze a légyember megjelenítése, és talán mókás is, de ha 1958-ban éltem volna, és gyerekként megnéztem volna, talán elrettent. A film vége kicsit elcsépelt mondanivaló, ami a korszak több filmjében is előjött: ne játssz a tudománnyal, vagy legalábbis légy óvatos!

Mivel a Cronenberg borzalmat nem vagyok hajlandó megnézni, vállalkoztam arra a verzióra, amit még a gyomrom bevesz. Őszintén szólva nem voltak nagy elvárásaim, így a végén kellemesen csalódtam. Érdekes volt a rejtély a szokatlan gyilkosság körül, tetszett a történet és persze itt van Vincent Price! Két dolog akasztott csak ki: a gyerek spoiler és a nő rúzsa spoiler…