A kolosszus (2016) 62% 110★

Erről bizony nehéz úgy írni, hogy ne lőjje le az ember a lényeges csavarokat, de annyit elmondhatok: Brutálisan meglepett. Ennek mondjuk talán a hibás marketing az oka, ami inkább komédiaként igyekezett eladni a filmet, miközben az elég sötét fordulatokat vesz. Akad benne egy kis szuperhősi ihletés, mégsem tudnék most más ehhez fogható történetet mondani. Eredetiségből tehát jeles, szintúgy a színészi játék és minden más is. Üde színfolt a mostanában többnyire egy sablonra épülő fantasy-k közt, ami közben komoly mondanivalóval is bír. Csak ajánlani tudom, ha valaki egy igencsak szokatlan darabra vágyik, de senki se számítson könnyed kikapcsolódásra, mert a látszat csal.

Nagyon elvont megközelítése annak, hogyan teszi tönkre a függőség (jelen esetben az alkoholizmus) az egyént és a környezetét. Hogy milyen nehéz letenni valamit, ha te magad nem szánod rá magad a változtatásra és valaki állandóan visszahúz.

A szörnyes vonal miatt könnyű elsiklani a mondanivaló felett.

Öhmmm…
Valaki elmesélné nekem, mi volt ennek a filmnek a mondanivalója? Mert biztos volt neki, csak olyan mély, hogy nekem magas. Vagy mi.

Ez nem akciófilm. Ez egy dráma vagy pszichotriller. Egyebekben jó. Nekem az a meglátásom, hogy a film arról szól, mit tesz a kedves kisember, ha a véletlen folytán hatalomhoz jut. A szörny és robot csak eszköz, háttér a lélektani történésekhez, ami amúgy jópofa, ötletes. Így talán könnyebben fogyasztható a sztori. Nekem bejött, bár végig elég nyomasztó.

Már régóta szemeztem ezzel a filmmel, most rászántam magam. Nekem tetszett, nem volt olyan hálivúdias fílingje, így közvetlenebbnek éreztem. Vígjátéknak nem nevezném, mert annál azért komolyabb dolgokról szólt. Mint például, mit hozhat ki egy emberből a kisebbségi komplexus, ha megtudja, hogy hatalom van a kezében. Meglepődtem egy-két csavaron, ebből a szempontból jól épült fel a film. Oscar olyannyira felhúzott néha, hogy a kezem szó szerint ökölbe szorult. Gloria volt az ellenpélda, aki „lúzerségén” képes túllépni, és felemelkedni. Még sok minden kavarog a fejemben a filmről, de majd kicsit később rendszerezem :)

Nem tudtam élvezni a filmet, mert végig azon gondolkoztam, hogy akkor most mi is akar ez lenni? Biztos ehhez a nézőnek is innia kell, mert aki nincs kellően szétcsapva, az túl sok kérdést tesz fel, és érteni akarja azt, amit nem a megértés szándékával hoztak létre.

Mondanám, hogy volt egy jó alapötlet, de nem. Az ember lelkében lapuló szörnynek nem kell, hogy fizikai kivetülése legyen, de ha mindenképpen a néző szájába akarjuk rágatni, legyen. Ebben az esetben viszont iszonyú átgondolatlan.
Két cselekményszálon fut a film: az egyik a misztikus vonal, a másik pedig az emberi dráma, ami önmagában sokkal jobban megállta a volna a helyét.
A két főszereplő közt erős kontrasztot akartak, de ehelyett görcsös lett. Gloria cseppet sem az a maszületett bárány, alkoholista, igénytelen, kallódó, és rengetegszer provokálta Oscárt, aki kissé agresszív természete miatt szinte mindig felült erre a vonatra.
Például, amikor Gloria spoiler.
Szóval Oscar Gloria, mint az őt körülvevő negatív légkör áldozata lett, nem tudtam egyik szereplő mellé sem állni. Gloria csak vergődött, nem vette észre, hogy mennyien segítenek neki és szeretik a katasztrofális élete ellenére is. Oscar pedig egy jellemgyenge férfi, akit megrészegített a hatalom, de egyik sem jobb a másiknál, hiába erőlködtek a készítők.
A vége… istenem, hát végre volt egy kis izgalom, mert amúgy a film 90%-a merő unalom volt, de ez a befejezés eléggé megbicsaklott. Vége lett, ahogy vége lett, de akár fordítva is lehetett volna. Engem nem a csavar (nem is hívnám annak), hanem az átgondolatlanság lepett meg.
Ha nem lennék ágyhoz kötve az influenza miatt, valószínűleg végig sem néztem volna. Ja, és az sem segített rajta, hogy Anne H. volt a főszereplő, egyszerűen annyira karakteridegen volt ebben a filmben, hogy nem igaz. Egy noname színésznő jobban passzolt volna.

Hatásos propagandafilm a túlzott alkoholfogyasztás ellen.

Fura film volt. Persze átjött, hogy az alkoholizmus a fő témája, de közben mégis annyira dominált a szörnyes vonal, hogy azt is érteni próbáltam. (Persze nem sikerült.)
Így aztán a végére rendesen összezavart.
Kaotikusnak érzem ezt az alkotást.
Szó mi szó, egyedi, de jó sok piát magamba kellene döntenem, hogy lássák némi összefüggést, hogy hogyan és miért kapcsolódnak a főhősök és a lényeik.

Frissítő, üdítő filmötlet, kiváló szórakozást nyújt. Nem világmegváltó, de mégis valahol üde színfolt.
SPOILER: a régi cimbora elgonoszodása sztem teljesen felesleges volt, ott egy kicsit megbicsaklott a film, de azért sikerült visszahozni szerencsére.