A holdjáró – Moonwalker (1988) 72% 31★

Nosztalgia faktor a köbön. Volt egy nagyon rövid Michael Jackson rajongói időszakom is. Emlékszem a napra amikor faterommal bementünk Gyöngyösre moziba, hogy megnézzük a filmet. Amikor vége lett, apum azt mondta, hogy „Hát, fiam, ez egy nagy marhaság volt”. Én pedig két méterrel előtte mentem fortyogva a buszmegállóig, és utána is még vagy egy napig nem szóltam hozzá. Azt sajnos nem tudom hitelesen eldönteni, hogy igaza volt-e, meg kellene néznem hozzá újra. :)

Ebben a filmben a zene és a tánc a főszereplő. A többi nem számít. Egy hosszú videó klipp. Nagy marhaság az egész. Ha Terry Gilliam csinálta volna akkor még vicces is lett volna.

Meg sem tudom mondani, hányszor láttam…
Persze a kedvencem belőle a Smooth Criminal…:D

Fú, még alsó osztályban koptattam az iskolapadot, amikor láttam. Szerintem azt sem tudtam, hogy ki az a Michael Jackson, de tetszett. Az újranézés meg ráfért, mert kb ennyire emlékeztem belőle: nyúljelmezben menekül, énekel a bárban meg átváltozik valami robotemberré, amitől anno féltem :D
Nem egy szokványos musical/zenés film, nincs igazán története, sokkal inkább egy baromi hosszú videoklip, annak viszont nem rossz. A zenék nagyszerűek, bár az első jó 10 percben igazából csak be-bedobnak számrészleteket, ami sajnálatos, így az eleje eléggé nagy katyvasz, meg kicsit unalmas is. Aztán jön a már említett nyúljelmezes jelenet, a Speed demon című számmal. Ötletes, humoros része ez a filmnek, a dal pedig ütős.
Aztán jön egy újabb kisebb klip, hogy az utolsó jó 40 percben kapjunk egy kisebb történetet, ami hát egy hatalmas marhaság, de a Smooth criminal című szám piszkosul felhúzza. Az a 10 perc elképesztően zseniális. A koreográfia, a hangulata, és itt is a dal. Jacko egyik legjobbja, ha nem a legjobbja. Egyébként ebben a negyven perces blokkban kapunk elég beszívott dolgokat, mint az autóvá és a robottá alakuló Michael (wtf?), aztán Joe Pesci, a pókos magassarkú cipős főgonosz pattog egy sort. Jacko és a gyerekek barátságára pedig a média miatt az ember már tudjuk, hogy tud csak nézni.
Összességében nem rossz darab, amely árasztja magából a ’80-as éveket. Aki szereti Jacko dalait, az nézze meg, aki nem, az hanyagolja, mert jó eséllyel csalódni fog benne.