A gyilkos szalamandra (1981) 62% 5★

Komoly meglepetést okozott ez a film, még annak ellenére is, hogy tapasztalataim szerint a nyolcvanas-kilencvenes években készült, veterán sztárokat felvonultató tévémozikban általában nagy a potenciál, bár a minőségük széles skálán mozog. Egyes, ezzel a formátummal összeforrt nevű rendezők gyakorlatilag felváltva szállították a nézhetetlen és a zseniális produkciókat, de Peter Zinner esetében ilyen jellegű rutinmunkáról nem beszélhetünk: ő ugyanis Oscar-díjas vágó létére életében először és utoljára itt ült be a rendezői székbe.

Nem ő tett azonban csodát ez esetben: A gyilkos szalamandra egy félreérthetetlenül televíziós keretekre szabott film, még a kopottas online elérhető kópiája is árulkodik róla, hogy sosem volt igazán szép, igazán nagy formátumú mozi. Történetének jellegéből fakadóan mellőzi a látványosságot, az epikus volument, de szerencséjére az összeesküvéses-kémtörténetek nem is okvetlen igényelnek ilyesmit. Ami egyértelműen emeli a színvonalát, az a forrásul használt irodalmi háttere – minden kockájából süt, hogy a sztori kegyetlen ki van találva és fel van építve, hogy irodalmi precizitással lett kimérve a dramaturgia. A hangulat behúzza a nézőt és sosem engedi el a cselekmény szűk két órája alatt. Plusz adalék retrospektív szemmel a korábbi évtizedek nagy sztárjainak jelenléte a vásznon: Quinn, Lee, Wallach és Balsam abszolút felfelé lóg ki az összképből, zseniális, hogy majd' mindegyiküknek megvan az a jellegzetes villantása, ami emlékeztet minket arra, mekkora színészi potenciál volt bennük, mielőtt a nyolcvanas években jelentéktelen mellékszerepekre kárhoztatta volna őket az iparág. Egyedül Cardinale szürkül bele menthetetlenül a szerepe ürességébe.
A film azonban, ha a fentiekből nem lenne egyértelmű, teljesen jól működik, van húzása, érdekesség-faktora lankadatlan, tétjei magasak.

Ajánlható darab, jól sikerült összeesküvés-mozi!