A franchise (2024–) 68% 6★

A szuperhősök kimeríthetetlen forrásai a filmes világnak: prequel-ek, sequel-ek, reboot-ok, spin-off-ok, remake-ek, crossover--ek, midquel-ek, és recut-ok végtelen fázisban. Töménytelen pénz, csodálatos látvány és világhírű A-listások tömege. Mindezt látja a megvadult közönség, de a háttérben csak a szorongás, a stressz és a profizmus több-kevesebb jelenléte uralkodik. Ebben az elképzelt sorozatban, ami egy szuperhősfilm pontosan ezeket a kérdéseket fogjuk látni, vajon megéri-e belekeveredni egy ilyen világba.
Könnyen darálható, jópofa sorozat, kb. 30 perces epizódokkal, amiben hülyébbnél hülyébb helyzetbe keveri magát a stáb. Nehezen lehet bárkivel is szimpatizálni, főleg mire végigér a néző, viszont ha megvan a fonál, akkor jókat lehet nevetni rajtuk. Szuperhősök műfajához hasonlóan itt is nyitva hagyták a végét, de jobb lenne ezt nem bolygatni, mert piszkosul el fognak fáradni a nézők, kerek egész volt így. Nem tudom, hogy mennyire vannak ebben valós dolgokon alapuló események, de kemény világban élnek ezek az emberek, ha ennyit hajlandóak nyelni, sőt sokszor ők maguk azok, akik generálják a feszültséget.

A filmforgatás műfajába némi betekintéssel rendelkezve engem nagyon lekötött ez a sorozat, de azt gondolom, hogy az alapjául szolgáló konfliktusok többsége bármilyen olyan helyzetben megjelenhet, ahol csapatmunkában dolgozunk egy vízió megvalósításán. Elengedhetetlen a döntéseink hosszú távú következményeit figyelembe vennünk, és képesnek lennünk a mindenkori éppen aktuális helyzetben kiválasztani a legkisebb rosszat. A fő kérdés, hogy mennyire tudunk egyensúlyozni a határainkon és kompetenciáinkon belül maradás, illetve a minket belülről feszítő középszerűség elkerülése iránti igény között. Ja, és az emberek amúgy mind flúgosak, na meg persze mindenkit csak saját maga érdekel…