A csodadoktor (2019–2021) 100% 6★

Doruk: Na, mégis tanultál valamit.
Demir: Ki? Nem is értelek! Miből gondolod, hogy a te kezelésed segített rajta?
Doruk: Szerintem elég egyértelmű.
Demir: Nem haver, a gyógyszerek most fejtették ki a hatásukat.
Doruk: Add fel, és valld be, hogy legyőztelek!
Demir: Nem győztél le te senkit! Én mentettem meg azt a lányt.
Doruk: Meg kéne változtatnom a nevemet Hősre, vagy valami hasonlóra.
Demir: Áh, „Demir a megmentő” – a mozifilm, hamarosan!
Doruk: Álmodozz csak!

*telefonon*
Ferda: Figyelek!
Doruk: Jó híreim vannak!
Ferda: Melodiról? Máris odamegyek.
*élőben*
Ferda: Igen?
Demir: A fehérvérsejtszám rendben, és a szíve is erősödött.
Açelya: Hamarosan felépül.
Doruk: Én előre szóltam, hogy az immunoglobulin és a plazmafelezés működni fog, de azt nem reméltem, hogy ennyire hatékony lesz, eskü!
Demir: Fejezd már be, a bypass és a vírusellenes gyógyszer segített!
Doruk: Valóban? Akkor bizonyítsd be!
Demir: Te bizonyítsd be a saját igazadat!
Doruk: Az eredmények magukért beszélnek!
Ferda: Elég volt! Én versenypárti vagyok, de ez még nekem is túl sok.
Açelya: Doktornő, Doruk nem hajlandó elfogadni, hogy lehet, hogy téved.
Ferda: Ahogy a másik sem hajlandó. Ne legyél részrehajló!
Doruk: Igen, ne legyél részrehajló!
Ferda: Fogd már be! Lehet, hogy a vírusellenes szerek segítettek, de az is lehet, hogy a kísérleti kezelés. Lehet, hogy magától kezdett felépülni, nem tudhatjuk. Az ilyesmi sosem egyértelmű. A lényeg, hogy a beteg jól van, és felépül. Nem számít, hogy ez melyik kezelés érdeme. Ti mind egy célért dolgoztok, srácok. Jól van? Gyerünk, gratuláljatok szépen egymásnak! Megvárom.
Demir: Gratulálok…
Doruk: Ja… Én is…
Demir: Remek.
Ferda: Nem elég. Ölelést kérek!
Doruk: Nem fogjuk megölelni egymást.
Demir: Nem vagyunk gyerekek.
Ferda: De úgy viselkedtek. Ölelést! Gyerünk!

Doruk: Ez mi volt?
Ali: Micsoda?
Doruk: Láttam, hogy pénzt adtál az öregnek.
Ali: Azt mondta, kell neki.
Doruk: Pénz kell neki? És tőled kért? Nazlı is tud erről?
Ali: Ránézek a betegemre!
Doruk: Ne szaladj, Göndi! Hé, ne menj el! Ne, ne, ne, ne, ne! Állj csak meg!
Ali: Hé, hé, hé, hé!
Doruk: Oké… Figyelj. Ez a pasas beléd marta a karmait, tisztában vagy vele?
Ali: Nem értem, hogy mire gondolsz, de nem az van, mint gondolod. Vezetőleckéket ad nekem, cserébe… Cserébe támogatom.
Doruk: Vezetőlecke? Semmi szükséged rá, hiszen megvan a jogsid!
Ali: Gyakorlok!
Doruk: Ne etess! „Gyakorolsz!” Eddig se csíptem azt a fazont, de most már végképp ki nem állhatom. Itt mászkál folyton a kórházban, de miért is? Jobb lesz ha elküldöd, jó messzire!
Ali: De, de… De Nazlı nagyon boldog!
Doruk: És? Az nem bántja, ha hiányzik neki az apja. Ha te nem teszed meg, akkor majd én!
Ali: Doruk! Doruk, várj! Várj, várj, várj, várj, várj! Oké, oké, oké!
Doruk: Menj és beszélj vele! Ez nevetséges.
Ali: Nazlıért teszem.
Doruk: Ne mondd el Nazlınak, ne merd! De az apja élősködik rajtatok. Eddig nem mondtad el neki, ha most mondanád el, iszonyú dühös lenne.
Ali: Nem szeretek konfrontálódni, nem megy. Rossz vagyok benne.
Doruk: Most sajnálom Nazlıt. Tényleg. Amiért ilyen gyáva pasija van.
Ali: Nem vagyok gyáva! Nem vagyok! Én csak nem akarom, hogy szomorú legyen Nazlı.
Doruk: Ne hazudj, látom rajtad! Gyáva nyúl vagy. Félsz, nem igaz? Báránylelkű. Nyúlszívű. Pipogya alak. Ühü.
Ali: Ne sértegess! Világos? Ne merj sértegetni, vagy én is foglak! Mindig jobban teljesítek mint te, pedig nem is erőltetem meg magamat. Az összes betegnél több pontot kapok, mint te!
Doruk: Aha…
Ali: Megbánod, ha sértegetsz!
Doruk: Megy ez!
Ali: Megy ez?
Doruk: Tudsz te konfrontálódni! Most menj, és add ki a mérgedet İsmetnek, gyerünk, Ali, ne hagyd magad, gyerünk!
Ali: Megmutatom neki!
*rossz irányba indul el*
Doruk: Nem, nem, nem, nem, nem, arra menj! Menj a lifttel!
Ali: …megmutatom neki!
Doruk: Igen! Szurkolok, pajtás! Ezaz!
Ali: *elfut*
Doruk: Egy igazi angyal lettem ezen a helyen.

Nazlı: Hogy bevágtad! Valaki nagyon akarja ezt az ügyet!
Doruk: Szerinted elszalasztanám ezt az alkalmat? Ez egy jó lehetőség, viszont sürgős a dolog. Még ma meg kell operálnunk a fiút.
Nazlı: Minden orvos az intenzíven van, te is tudod.
Doruk: Beszéltem a szőke ciklonnal, ő majd elintézi valahogy.
Nazlı: Szőke ciklon? Açiról beszélsz?
Doruk: Nem mondom ki a nevét, mert nem akarom megidézni.

Doruk: Hoppá, hoppá, hoppá! Hova készül?
Metin: Ez Akın régi játéka. Évek óta nálam van. Oda akarom adni neki. Tudnia kell, hogy szeretem.
Doruk: Milyen szép kis darab! Majd én odaadom neki, ne aggódjon.
Metin: Kinek képzeli magát? Kinek képzeli magát, hm? Miért nem enged be a fiamhoz?
Doruk: Én csak a betegnek teszek eleget. Nem tudom, hogy mit tett ellene, de nem akarja látni magát.
Metin: Nem tilthat el tőle! Nem tilthatnak el tőle!
Gülin: Uram, nyugodjon meg!
Metin: Nem tehetik ezt velem! Hiszen az apja vagyok! Az apja vagyok!
Doruk: Azt mondják, az őrült emberek mindig egymásra találnak. Nincs mit tenni. Gülin, drága!
Gülin: Gülin, drága?
Doruk: Megtennéd, hogy szerzel egy távoltartási végzést a biztonságiaktól?
Gülin: Hogyan?
Doruk: Tudod, azt a végzést, ami felhatalmazza őket, hogy elvigyék az urat, ha közel akar menni a fiúhoz, és börtönbe viszik utána. *kacsint*
Gülin: Áh, igen! Hívom is a rendőröket.
Metin: Oké, rendben! Oké! Elmegyek magamtól. De tudja, hogy nem csípem magát, Doktor Úr! Egyáltalán.
Doruk: Ó, tényleg? Most nagyon szomorú vagyok. Engem mindenki szeret!
Gülin: *telefonál* Biztonságiak?
Doruk: *kinyomja a telefont* Mit csinálsz?
Gülin: Hívom a biztonságiakat. Úgy tűnik, hogy ebből még probléma lesz.
Doruk: Probléma, amíg itt vagyok? Ne sérts meg, légyszíves!
Gülin: …
Doruk: Ne aggódj! Megoldottam.

Nazlı: Te meg mit csinálsz itt?
Doruk: Hmm… Mondanám, hogy szakmai továbbképzésen veszek részt, de… Már így is a szakma krémjéhez tartozom.
Nazlı: Ne viccelődj velem! Általában amint vége a műszakodnak, lelépsz. Most miért maradtál bent? Válaszolj!
Doruk: Elnézést, Doktornő, mindent bevallok! Elmondom az igazat! Elég sok jó csaj jár a klinikára. Szemezgetek kicsit belőlük. Csípik az egyenruhás pasikat.
Nazlı: Szóval semmi köze nincs Dr. Adilhoz?
Doruk: Dehogy van köze, ne hülyéskedj!
Nazlı: Nem érdekel, hogy mi lesz vele? Nem érdekelnek a fejlemények?
Doruk: De, nyilván… Érdekelnek.
Nazlı: Kérdezek valamit. Lehetséges, hogy mégsincs kőből a a szíved?
Doruk: Figyelj! Kilenc órát szívtunk a műtőben. Tudni akarom, hogy megérte-e.
Nazlı: Értem.
Doruk: Ühü. Ennyi az egész.
Nazlı: Persze.
Doruk: Végtére is, mégis a betegem.
Nazlı: Világos. *halkan súgja* Vajszívű vagy!
Doruk: Ne hívj vajszívűnek, mert megfizetsz érte!
Nazlı: Hogyne, Vajszívű Herceg! Utánajárok a fejleményeknek, és rögtön értesítelek. Ne aggódj! És kérlek, ne idegeskedj!
Doruk: Miért idegeskednék?
Nazlı: Csak nyugodj meg!
Doruk: Ne szekálj már!
Nazlı: Nyugi!
Doruk: Mindjárt hazamegyek! Nazlıka! Hallottad?

Selvi: Nem tudom hogyan elmondani, mennyire szeretik egymást, és hogy milyen mély kettejük kapcsolata…
Doruk: Ha az ember valakit ennyire szeret, jobb, ha elnyomja. Mert idővel ez vár rá.
Selvi: Remélem, felfogtad, amit mondtam!
Doruk: Ühüm. *otthagyja*
Selvi: *lesújtottan néz utána*
Doruk: Remélem, a te érdekedben, hogy te is!

Doruk: *az ajtóra mutat* Tehetek egy próbát?
Nazlı: Nem jó az időzítés… Kérlek…
Doruk: Nyugi, Pocahontas! Nem mondok semmi rosszat, ígérem!

Beteg: Köszönöm! Akkor jól vagyok?
Doruk: Maga igen.
Nazlı: *rosszallóan néz rá*
Doruk: Mondjuk. A körülményekhez képest. De… A szerelmi élete már nem annyira.

Beteg kisfiú anyja: Doktornő, lenne egy kérdésem.
Nazlı: Hmm?
Beteg kisfiú anyja: Maga szerint, ha a fiam megkapja a vesémet, azzal átveszi néhány tulajdonságomat is? *tréfálkozva* Például megágyaz magának, többet tanul és feltakarít maga után?
Beteg kisfiú: Jaj, ne, ezek olyan anyás dolgok!
Doruk: *ironikusan* Most nevess még! Lehet, hogy édesanyád humorát fogod átvenni.
*Mindenki arcáról lefagy a mosoly*