Idézetek 125
Beteg kisfiú anyja: Doktornő, lenne egy kérdésem.
Nazlı: Hmm?
Beteg kisfiú anyja: Maga szerint, ha a fiam megkapja a vesémet, azzal átveszi néhány tulajdonságomat is? *tréfálkozva* Például megágyaz magának, többet tanul és feltakarít maga után?
Beteg kisfiú: Jaj, ne, ezek olyan anyás dolgok!
Doruk: *ironikusan* Most nevess még! Lehet, hogy édesanyád humorát fogod átvenni.
*Mindenki arcáról lefagy a mosoly*
Beteg: Köszönöm! Akkor jól vagyok?
Doruk: Maga igen.
Nazlı: *rosszallóan néz rá*
Doruk: Mondjuk. A körülményekhez képest. De… A szerelmi élete már nem annyira.
Doruk: *az ajtóra mutat* Tehetek egy próbát?
Nazlı: Nem jó az időzítés… Kérlek…
Doruk: Nyugi, Pocahontas! Nem mondok semmi rosszat, ígérem!
Selvi: Nem tudom hogyan elmondani, mennyire szeretik egymást, és hogy milyen mély kettejük kapcsolata…
Doruk: Ha az ember valakit ennyire szeret, jobb, ha elnyomja. Mert idővel ez vár rá.
Selvi: Remélem, felfogtad, amit mondtam!
Doruk: Ühüm. *otthagyja*
Selvi: *lesújtottan néz utána*
Doruk: Remélem, a te érdekedben, hogy te is!
Doruk: Oké. *feltartja a kezét* Nagyon örvendek! *rámutat Açelyára* Tőled távol maradok!
Açelya: Helyes!
Doruk: *ledöbbenve Ali két másodperc alatt végzett diagnózisán* Hehe… Apám!
Nazlı: Sssh!
Doruk: *elcsendesedve, komolyan bólint*
Doruk: Még mindig be kell fognom a számat?
Nazlı: Igen!
Doruk: *tettetett csalódással a lábára csap*
Doruk Nazlınak: *ironikusan* Gratulálok! Tényleg jól nyomod! Simán elintézted. Bravó!
Nazlı: Te mindenből gúnyt űzöl?
Doruk: Belőled nem űztem gúnyt.
Nazlı: Valóban?
Doruk: Ühüm.
Nazlı: Jó, ez maradjon is így! Beszélni fogok a nővel, te pedig nem szólsz egy árva szót sem!
Doruk: Igenis, Asszonyom!
Nazlı: Nem akarok balhét! Aláírja és végzünk.
Doruk: Hmm…
