A 7:39-es (2014–2014) 85% 11★

Csalódott vagyok. Azt hittem, hogy de jó, új kedvenc filmet avathatok, de tévedtem. Egy bizonyos pont után legszívesebben kikapcsoltam volna az egészet, de becsületből végignéztem…

Kezdem az elején. Imádtam. Ismerős volt minden. A reggeli csúcs, az ülőhelyek véges száma, az udvarias kintiek, akik felajánlják neked a helyüket… (Akkor is, ha nem vagy egyedül, hogy együtt ülhessetek le valahová.) Aztán az a sok zakós pasi… *-* Igen, ez pont ilyen a valóságban is, és mindig annyira tetszik, hogy tömegközlekednek, és nem autóval járnak. Lehet bennük gyönyörködni. *-* :D

Kicsit meglepődtem, amikor Thomas Morrison feltűnt a színen. Olyan furcsa volt őt más vonatkozásban látni, mint Morrissey huncut kisfia… :'D :))) Aztán: nagyon tetszettek a kiszólások is. Hangosan felröhögtem például a „dead man walking”-on. :D

Odáig voltam a könyvektől, az irodalom emlegetésétől, attól, hogy a főszereplők olvastak a vonaton. Még ha nem is nagyon haladtak a klasszikusokkal. XD
Amikor Carl a fiával beszélt a színészkedésről, az álmokról, az nagyon tetszett. :) Ahogy az is, hogy Sally és Carl meg előhozták azt, hogy korán volt a gyerekvállalás / későn az eljegyzés…
A zenés ekézéseken detto kuncogtam. Nekem se jön be ez a borzalom. XD

A reggeli izomláz annyira édes volt… Vigyorogtam nagyokat. De azért Carl ment, és csinálta… (Hát igen, ez már csak ilyen. :P )

A helyszínek – nem csak a vonat / állomás – „fájdalmasan” ismerősek voltak. Megint összeszorult a gyomrom, hogy miért kell itt lennem, utálok itt lenni, sokkal szívesebben lennék én is ott… És amikor megláttam ugyanazt a padot / parkot, ahol Colin ült a Gambitben (meg később én is), megint csak hatalmasat dobbant a szívem. Tényleg egyszerre imádom és utálom, hogy a Londonban forgatott filmeknél mindig „honvágyam” lesz. :D

Az üres vasúti kocsi megjegyzem, tényleg boldogság. Nem gyakran fordul elő, de ha mégis, akkor van ám öröm! Tapasztalat. :D Bár én nem műveltem volna benne olyasmiket, mint ők, mert… be vannak kamerázva. (És ez nekik nem jutott eszükbe?! XD) A másik meg, amin elgondolkoztam: elvileg tilos alkoholt fogyasztani tömegközlekedési eszközökön. Aztán mutatták a büfékocsit, meg hogy „first class”, és akkor elgondolkoztam, hogy lehetséges, hogy így mégis megengedett. :D

Amikor Sallynek hazafelé tartva sírhatnékja támadt a piától, „férfiasan bevallom”, én is bőgtem vele. Sőt, ő igazából nem is bőgött, de én olyan rendes voltam, hogy helyette is megitattam kicsit az egereket. Nagyon bele tudtam élni magam, na. Ezért nagyon élveztem.
Ez a „látni akarom a másikat, ha törik, ha szakad, és megyek arra, amerre ő, hátha”-dolog szörnyen ismerős és ezen is teljesen odáig voltam meg vissza. Ezek olyan jó, gyomrot bizsergető dolgok tudnak lenni… :)))))

A „csak most az egyszer, és többet nem” duma pedig… Ezt sosem értettem. Totálisan semmi értelme se mondani, se gondolni, akkor meg egyáltalán minek? Úgyhogy itt kicsit fennakadtam az események folyásán, nem vártam ilyen hamis „közhelyet” a maximálisan hiteles dolgok után. Számomra elég furán csapódott le, amiért ez a rész durván ingadozott. Nem így oldottam volna meg. Viszont a hotelszobai szerencsétlenkedés cuki volt és szintúgy életszagú. Simán belegabalyodnak az emberek ebbe-abba, beverik a fejüket valamibe, kényelmetlenül érkeznek egy-egy pozícióba, szóval ja… Ez jó volt. :) :) :) Ahogy hangosan felnevettem Sally elszólásán is, miután hosszasan szabadkozott. „óvatosabbnak kell lenni a JÖVŐBEN” XD XD XD

Bevallom, rengetegszer jutott eszembe a saját könyvecském. Mintha az általam megálmodott párocskát láttam volna „megfilmesítve”. :D (Annyi különbséggel, hogy nálam kicsit nagyobb az age gap és a nő barna, de ez már igazán részletkérdés XD)

Aztán. Van ugye kis „csavar” a sztoriban, miszerint spoiler De akkor miért pezsgő? És azt is nagyon utáltam, hogy spoiler. -.-"

És akkor a befejezés. Agyoncsapta nálam az egész addigi 1,5 órát. spoiler Hát ez b***i hiteles, de most komolyan. -.-"

Tipikusan azzal ért véget a dolog, amitől engem a hideg is ráz: spoiler Mert ez az. Meg egy jó nagy adag megszokás. spoiler Pedig tényleg annyira örültem a film első felében, hogy spoiler Úgyhogy várakozásaimmal ellentétben csak 7 csillagot adok rá, és ez is az első 90 percnek szól. Az utolsó harmincat meg megpróbálom elfelejteni.

David Morrissey egyébként zseniális, hihetetlen a fickó, nagyon szeretem, csodás színész. Ahogy Sheridan Smith-t is elképesztően csíp(t)em, annyira cuki a csaj… Azért pedig külön pirospont jár, hogy a készítők összerakták őket. Egy ilyen szép szál embert egy ilyen kis „Törpillával”. :)))))

Nem vagyok egy romantikus film rajongó, de ez nagyon tetszett! Nem mindennel vagyok kibékülve, de simán hihető kis történet. Az más kérdés, hogy jól döntöttek-e… Morrissey megint garancia volt a sikerre, a hangulat pedig nagyon megfogott. Hamisítatlan londoni miliő. :)

David Nicholls nálam – eddig – szinonima volt a nyáltengerre, de igazából nem is értem, miért… Talán az Egy nap borítója miatt. Meg amiért egy kalap alá vettem Nicholas Sparks-szal. No de a Capaldi-féle Aftersun-t is ő írta – ez csak most esett le. Hát az hatalmas volt! :-) Ahogy ez is. Mondjuk elvártam… Morrissey és Smith nekem már eleve garancia. Olivia Coleman meg bónusz volt :-)
Ha angol lennék, simán bevállalnék napi 2 óra ingázást. Főleg ilyen felhozatal mellett… :-)

Mindenkinek járna egy ilyen szerelem, kár hogy nem mindig így alakul…