A 14 éves Elizabeth Smart igaz története, akit Salt Lake City-i otthonából ragadt el egy vallási fanatikus, aki éheztette, elkábította, megerőszakolta és bizarr vallási szertartásoknak vetette alá a fiatal lányt, míg kilenc hónap múlva saját erejéből kiszabadult.
282 nap rabság (2017) 6★
angol
Szereposztás
| Skeet Ulrich | Brian David Mitchell |
|---|---|
| Alana Boden | Elizabeth Smart |
| Elizabeth Smart | Önmaga |
| Deirdre Lovejoy | Wanda Barzee |
Várólistára tette 12
Kiemelt értékelések
Negative_Singularity
2 hozzászólás
Hát… ez a film megérdemelt volna egy jobb rendezést, mert ez borzalmas volt. Nehéz negatívan értékelni egy ilyen súlyú témát, de egyszerűen elvesztette a komolyságát. Nem rázott meg. Ott van a Natascha Kampusch-ról szóló film, vagy fikcióként a Szoba. Mind a kettő érzékelteti, mennyire borzalmas, életnyomorító bűncselekményeket hajtottak végre az embernek aligha nevezhető elkövetők. Itt viszont… az a könnyedség, ahogy Elizabeth Smart kiszól, és narrálja a történetet, valami eszméletlenül zavarba ejtő és kínos. Értem én, hogy ezzel fokozni akarták a drámát, de pont az ellenkezőjét érték el, és elbagatellizálták az egészet. Néztem Natascháról dokumentumfilmeket, ő sem tört össze, egy hihetetlenül erős nővé érett, de nem… huh, ezt fáj leírni: szóval nem sztárolta magát. Itt, ez a celebi könnyedség, ahogyan Elizabeth beszélt, nos, nem is tudom… túlélte, összeszedte magát, gyermekei lettek, oké. Hála az égnek, hogy ez lett a történet vége, de…
… hát nem tudom komolyan venni. Biztos úgy történt minden, ahogy történt? Ahogy vallotta? Nem vitatom az erőszak tényét, de nekem hiteltelen az egész. Olyan, mint egy kiszínezett sztori, hogy eladható legyen.
A másik a színészek. Na, most komolyan, egy ilyen témához nem találtak jobbakat? Itt is végig az volt az érzésem, mintha délutáni matinét néznék. Szerintem jobb lett volna, ha dokumentumfilmet forgatnak, megszólítva a nyomozókat, rendőröket, szülőket, barátokat, ismerősöket. Meséljék el, mi történt, mert az a filmből sem derült ki, hogy hogyan buktak le a gyerekrablók.
Ez a film arról szólt, hogy Elizabeth Smart túlélte ezt a kegyetlenséget, és megmutatja a világnak, hogy ő mennyire király. Csakis önmagáról beszélt, hogy ő ilyen meg olyan, mintha megerősítést akarna, hogy nem az ő hibája, hogy ezernyi lehetőséget hagyott ki a szökésre (ebben mondjuk, ha bárki is hibáztatja, az egy igazi tuskó). Natascha vallomásai szerények és alázatosak voltak, ugyanakkor hihetetlen erőről és kitartásról árulkodtak. Itt meg.. áh, rossz leírni, de önsztárolás volt.
Szóval igen; megérdemelt volna ez egy jobb rendezést.
