Fanfiction zóna

Jó hosszú idő után végre folytatódik a „Homonculusszal az élet” c. FMA-ficem.

„– Ez volt a házunk – mondta Ed a maradványokra mutatva. – Azután gyújtottam fel, hogy Al meghalt. Többé már… nem volt értelme benne élnem. Egy embernek túl nagy lett volna, de eladni sem akartam. Nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy idegenek lakjanak benne.
– Majd építünk egy másikat, Ed – közölte csendesen a homonculus, mire az alkimista megdöbbenve nézett rá. – Bizony, és akkor örökre együtt fogunk benne lakni. Soha többé nem leszel egyedül, és nem hagyjuk, hogy idegenek éljenek benne.”

https://www.wattpad.com/1109461171-homonculusszal-az-%C…

Sziasztok! Közzétettem egy könnyed, rövid kis Hakuouki oneshotot, főként Okita és Heisuke főszereplésével (illetve egy kicsit Saitóéval), amit egy barátom (és FRPG-s társam), Lyzy04 születésnapjára írtam. Remélem, számotokra is szórakoztató lesz.
https://www.wattpad.com/story/275472921-ha-%C3%BCnnepel…

Mióta ígértem, hogy lesz egy Owari no Seraph two-shot az oldalon? Hát, most végre van is.
Ez a fanfic alapvetően úgy született, hogy egy kedves barátom, Raze segítséget kért egy (eredetileg FRPG-hez) íródó OC kidolgozásában, akinek erős kötődése volt Guren történetéhez. A nagy beszélgetésekből pedig az lett, hogy végső soron írtunk egy fanfictiont, ami ennek a figurának a történetét foglalja össze – az első fejezetét, amit most publikáltam, én írtam, Guren szemszögéből, a másodikat pedig Raze fogja, az OC szemszögét középpontba helyezve. A történet az anime és a Catastrophe at Sixteen előzményregények között játszódik. Ez utóbbi ismerete nem szükséges az élvezetéhez, viszont értelemszerűen spoileres rá.
Trigger warningként még szeretném megemlíteni, hogy a GureMahi páros központi szerepet kap benne, ami azt jelenti, hogy toxikus/abúzív párkapcsolat témája előkerül – nincs pozitív fényben feltüntetve, de ha valaki nem bírja, akkor óvatosan.
Mindenki másnak jó olvasást kívánok a Separated Hearts első fejezetéhez:
https://www.wattpad.com/story/239154448-separated-hearts

Kis részlet kedvcsinálónak:
„- A csapatomat sem tudom igazán egyben tartani, mióta elcsesződött a világ. Magamat sem tudom egyben tartani.

– Minket nem is kell – vont vállat a tejfölszőke fiú. – Nem emlékszel, milyen voltál az iskolában? „Nekem ugyan nem kellenek barátok, nincs is olyan, hogy barátság, eeeh” – Shinya látványosan túlgesztikulált, és elmélyítette a hangját. – Nem azért maradtunk a nyakadon, mert ezzel a lehengerlő attitűddel összefogtál minket, hanem azért, mert ennek ellenére láttuk, hogy milyen ember vagy. Nem fogsz minket azzal elveszteni, hogy egyszer idiótán viselkedsz. Ha nem tudod kézben tartani a dolgokat, beszélj. – A beszélgetés során Guren szeme egyre jobban elkerekedett, mire Shinya kacsintott, és visszatért a szokott, játékos mosolyához. – De ezt most mocsokul elszúrtad, úgyhogy kezdheted azzal a javítást, hogy bocsánatot kérsz Mitótól, mert szerintem meg akar ölni – darálta.

Guren arcán is feltűnt egy halvány mosoly. Shinya persze nem tudta, miről beszél. Nem tudta, hogy muszáj hallgatnia. Nem tudott még Mahiru suttogásairól sem. De abban igaza volt, hogy nem zárhatta magára az ajtót. Nem tűnhetett el a csendben, még akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy még jobban bele kell gabalyodnia a hazugságaiba, mint addig. ”

Levi központú Attack on Titan oneshotot hoztam.
Azt hiszem, hogy eddig a legnehezebb novella, amit ezzel az animével és ezzel a karakterrel írtam (egyébként a leghosszabb is). A oneshotjaim alapvetően függetlenek, de ehhez az íráshoz hozzáadhat, ha már olvastátok tőlem az Áninutot, mert kicsit annak testvére-ellentétpárja. Míg az Áninut egy mélypontról szól, arról az állapotról, amikor látszólag sehová nem lehet fordulni, és az ember lába alól teljesen kicsúszik a talaj, a Lesz még hajnal egy kifejezetten a gyógyulásra és a reményre épülő sztori, még akkor is, ha vannak sötétebb pillanatai.
A mangára nagyon spoileres, az utolsó fejezet alatt/után játszódik, szokás szerint shipping mentes, és az AoThoz kapcsolódó szokásos figyelmeztetések mellett (depresszió, trágár beszéd, kényszerbetegség), ennél megemlítem, hogy különösen az elején elég sok fizikai fájdalom van benne, és végig egy központi téma a mozgássérültség. Szóval akinek ezek is érzékeny témák, azoknak óvatosan. Mindenki másnak jó olvasást kívánok, remélem, tetszeni fog – véleményeket, kritikákat nagyon szívesen fogadok.
https://www.wattpad.com/story/270433659-lesz-m%C3%A9g-hajnal

Kikerült a Myth of Er c. Attack on Titan fanficünk ötödik fejezete, Levi szemszögéből. Futólag feltűnik még néhány ismerős, és kicsit elindulnak az események – remélem, élvezni fogjátok!
https://www.wattpad.com/1058367385-myth-of-er-5-fejezet
Egy kis kedvcsináló részlet:
„Mikor a liftben lepillantott a mobiljára, Levi hamar megállapította, hogy negyedórával korábban érkezett a megbeszélt fél nyolcnál – ezt nem igazán bánta, tizenöt perc ácsorgás nem árthatott sokat, és jobban járt így, mintha a metró kegyelmére bízza magát, és késve esik be. Ahogy elérte a megfelelő szintet, és az ajtó kitárult előtte, szinte ösztönösen végigfutott a tekintete a folyosón elhaladók arcán… tudta, hogy lesznek ismerősök, a végigböngészett weboldal dobott még fel pár nevet és arcot, amikkel találkozott már, és amikre nem tudta, mennyire készülhet fel. Az első néhány percben nem szúrt ki senkit, de maradt egyfajta megérzése, – amit egyébként leginkább a gyomorideghez hasonlított volna, és tökéletes harmóniában dolgozott együtt az ezúttal meglepően enyhe migrénjével – ami azért azt súgta, hogy nem lesz zökkenőmentes az első napja.
– Jó reggelt! – azonnal felismerte a háta mögül érkező hangot, ugyanúgy, ahogy egy héttel korábban a telefonban… egy pillanatra összerezzent, de ezt már inkább a megszólítás hirtelenségének tudta be, nem az illető személyének magának.”
– Jó reggelt – fordult meg ő is. Erwin még kabátot viselt, nyilvánvalóan most érkezett. – Tudok várni tíz percet – tette hozzá, miközben a falon lógó óra felé biccentett."

@GokYuuSa-val évekkel ezelőtt belekezdtünk egy AoT fanfiction projektbe, ami egy reinkarnációs AU-ban szólt volna Levi és Erwin barátságáról (nem Eruri, nem shipként kezeli őket). A dolog eléggé félbe maradt a harmadik fejezetnél, pedig meg volt a fejünkben a teljes plot, és most, hogy a manga véget is ért, és az anime is eléggé a vége felé jár, kaptunk egy új lendületet hozzá.
Vagyis a Myth of Er megkapta negyedik fejezetét, és már dolgozom az ötödiken.
https://www.wattpad.com/story/111150178-myth-of-er

Nagy sokára megérkezett a folytatás! Lehet olvasni! Az ókori Egyiptomban játszódó Yu-Gi-Oh – Duel Monsters fanficem végre megkapta a friss fejezetét. :)

„– Mégis hogy tudnék megszökni? – A hercegnő olyan ártatlan arcot vágott, amilyet csak tudott. – Te nagy vagy, és erős, én meg csak egy gyenge leány. Ráadásul biztosan sokan vannak a hajón. Még ha fel is érnék a fedélzetre, biztos vagyok benne, hogy a társaid már lesben állnának, hogy elkapjanak. Esélyem sem lenne.
– Végtére is, igazad van – mondta a férfi. – De ha bármivel próbálkozol, leányzó, nem fogok kegyelmezni. Nem érdekel, hogy lány vagy, ha kell, úgy pofon váglak, hogy ottmaradsz, megértetted?”

https://www.wattpad.com/1051440978-a-hercegn%C5%91-%C3%…

Fél év után végre megírtam a „Homonculusszal az élet” következő fejezetét. Lehet olvasni!

„– Magányos lehettél – sóhajtotta Ed. – Nem volt kivel beszélgetni, játszani. Mindezt az apám miatt.
– Megszoktam – mondta halkan a homonculus, de a hangján hallatszott, hogy mennyire letört.
– De most már nem vagy egyedül. – Ed letette a kezében tartott nyúlhúst, és Envyhez araszolva átölelte őt. A homonculus ösztönösen bújt a karjaiba, és hunyta le a szemét. – Most már mindig együtt maradunk. Nem hagyom, hogy apám, vagy bárki más ismét fájdalmat okozzon neked.”

https://www.wattpad.com/1046844428-homonculusszal-az-%C…

Na, végre megérkezett a folytatás, és izgalmakból nem lesz itt hiány! Kellemes olvasást! Igen, csak négy hónapot kellett várni. Az ókori Egyiptomban játszódó, Yu-Gi-Oh – Duel Monsters fanficem végre folytatódik. :)

„– No lám, no lám, csak nem a kis Harun az? – kérdezte az egyik rablónak tűnő alak, miközben jobban megnézte magának az előttük álló két fiatalt. – És milyen csinos fehérszeméllyel utazol, öcsém. Ugyan honnan szerezted, ezt a szépséget? Csak nem loptad valahonnan?
– Tágulj az utamból Karim, vagy nem állok jót magamért! – kiabált Harun, és fenyegetően meglóbálta a kardját. – Ha Bakura megtudja, hogy mit műveltek, ellátja a bajotokat!”

https://www.wattpad.com/1002578320-a-hercegn%C5%91-%C3%…

Eléggé nyakig ülök az írási válságban (ezért is nem érkezik K: Return of Kings REWRITE fejezet – egyszerűen nem bírok megelégedni vele, valami mindig hiányzik), de kaptam egy olyan tanácsot, hogy írjak amihez épp jön az ihlet, szóval ennek eredményeképpen azért sikerült alkotni egy oneshotot. Az ihletadó egyébként a Final Fantasy XV-ön kívül a forgalmi vizsgára készülés, és annak minden szépsége volt: de ez utóbbit idővel sikerrel kigyomláltam a végleges ficből, csupán rejtélyesen részletesre sikerült vezetésleírások maradtak…
Az írás maga két idősíkon zajlik: az egyik szál a végső csata alatt, a másik tíz évvel korábban, a Kingsglaive idejében. Noctis és Nyx útjára, döntéseire, és a tíz éves távolság dacára egymásra gyakorolt hatásukra fókuszál.
https://www.wattpad.com/story/248979982-mi-volt-a-neve

Egy rövid részlet:
„- A Pallosok a mágiára támaszkodnak – rázta a fejét a nagydarab férfi. – A király halálával fegyvertelenek lettek.
– De mégis kitartanak – szólt közbe Prompto, és a hangjából kihallatszódott a csodálattal vegyes reménykedés – Több mint tíz éve.
Noctis nem szólt közbe. A fiatal király volt az egyetlen a négyesből, aki végig csak némán ült az egyik irodai székben, és szinte szórakozottan forgatta a gyűrűt a középső ujján. A tekintete a távolba révedt, és enyhén ráncolta a homlokát, mintha valamin gondolkodna… a tíz év alatt kinőtt szakáll, és a fekete, aranygombokkal és zsinórokkal díszített királyi viselet így is idősebbnek láttatta, de valahogy ezzel az arckifejezéssel mintha még éveket öregedett volna. Amikor Cor Leonis – aki az íróasztalának támaszkodva csak néha pillantott a négyes felé – elkapta a tekintetét, egy másodpercre azt hitte, nem is Noctisszal, hanem a hajdani Regis királlyal néz szembe… a fiatalember mélyen ülő, szürkéskék szemeiben ugyanaz a megmagyarázhatatlan, ősi kimerültség tükröződött, ami egykor az apjáéban.”