Fanfiction zóna

Megérkezett a friss fejezet. Mahado, Mana és Seth a sivatagban keresik a hercegnőt, miközben Atemunek a palotában akadnak problémái. Bakura és Meritré pedig… De inkább olvassátok el!

https://www.wattpad.com/1235258957-a-hercegn%C5%91-%C3%…

Egyedibb kis novellát hoztam – alapvetően japán folkhorror, ami fandomfüggetlenül, mindenfajta háttérismeret nélkül olvasható, az 1860-as évek elején játszódik.
Valójában viszont a Fantázia Birodalma FRPG Henka no Rei kalandjához íródott ebben szereplő játékos karakterem egyik előtörténete, amelyet egy japán urbán legenda inspirált.

Egy kis kedvcsináló részlet:
„Mezítelen, nedves talpak csattanásait hallotta a fürdőhelyiség padlóján. Minden porcikája azt súgta, hogy nyissa ki a szemét, de azzal megszakította volna a rituálét, vagyis csak még szorosabban próbálta összeszorítani a szemhéjait.
– Láss meg vérző szemeddel, gyere ide hozzám – ismételte újra. Újabb lépések zaja hallatszott, immár egészen közelről. Arashi érezte, hogy csontos ujjak takarják le a jobb szemét.
– Itt vagyok.
Kissé rekedtes női hang volt – a fiú akaratlanul is olyasvalakire asszociált belőle, aki épphogy a felszínre tudott jönni a fulladás előtt. Nyelt egyet. Tudta, hogy mi lenne a következő kérdés. „Miért véres a szemed?” Azonban azzal is tisztában volt, hogy azzal lényegében már lezárja a rituálét. Meg kellett változtatnia a szabályokat, ha teljesíteni akarta a házigazdának tett ígéretet.
– Nem szerencsét kérek a győzelemért – mondta, még mindig lehunyt szemmel.
Érezte, hogy a szellem keze megfeszül, a hüvelykujjának éles körme végigszántott a homlokán a szemöldöke fölött. Sértett, szinte visongásra emlékeztető hangon felelt.
– Nem jó kérdés. Nem ezt kellene kérdezned. Ha nem tudod a szabályokat, nem játszunk.”

A cím Ippo Okure – Egy lépésre:
https://www.wattpad.com/story/292064619-ippo-okure-egy-…

Ez pedig egy kicsit régebbi, romantikus írás, amit elfelejtettem megosztani: a Final Fantasy XV univerzumhoz kapcsolódó, Lunafreya-Nyx párosítású (de a Lunafreya-Noctist is beleszövő és kánonként kezelő) rövid kis novella.
A címe „A Hold, a Nap és az Éjszaka” (szintén először angol nyelven íródott, szóval megtalálható Ao3-on is „The Moon, the Sun and the Night” címen)
https://www.wattpad.com/1110966039-a-hold-a-nap-%C3%A9s…

Egy kis kedvcsináló:
„Persze ez nem volt szerelem. Nem lehetett. Nem volt több, mint egy minden nagyságot mellőző pillanatnyi érdeklődés. De mégis, újra és újra azon kapta magát, hogy Nyxen gondolkodik. Olyan rövid időt töltöttek együtt, de a Pallos mellett egyszerűen csak normálisnak érezte magát. Egészen kényelmesen, mert egy pillanatig nem kellett a kötelességen, vagy a sorson töprengenie. Nyx ránézett, és egy fiatal lányt látott, nem egy hercegnőt. Beszélt hozzá, és Luna érezte, hogy egy ember véleményét kéri ki, nem az Orákulumét. Ha Noctis volt a Nap vakító ragyogása, aki nélkül a Holdnak sem juthat fény, Nyx olyan volt, mint maga az éjszaka. A sötét égbolt, ahol a Hold otthon lehet. Ahová majdnem annyira tartozik, mint ahogy a Naphoz kötötték.”

Mi történik akkor amikor Valentine animézik, musicalt néz, agyal, és még flufftober is van fanfictionírói fronton, vagyis kicsit belefárad abba, hogy mindenhol cukormázas, boldog ficek jönnek szembe vele?
„Character study” típusú fic erős angsttal. Az történik.
Igazából sejtettem, hogy legalább egy oneshotot ki fogok hozni a Fate/Zero-hoz kapcsolódóan (mindenképp szeretnék egy keserédes Diarmuid-Artoria novellát is, mert túl sok mitológiát olvastam, hogy ne dolgozzam be valahová), de ezt most kicsit más hangulatúra vettem, mint a legtöbbet – lényegében egy ősrégi (kicsit Úr Sötét Anyagai ihletésű) koncepciómat dolgoztam bele, amire az Elisabeth musical megint felhívta a figyelmemet, ez pedig a Halál szürreális megjelenítése, mint egy félt, elnyomott, de állandóan jelenlévő figura az életben, aki azonban végső soron nem rosszindulatú.
Szóval végső soron egy rövid, Kiritsugu fókuszú novellát hoztam „Imádság a Halállal” címen (mivel eredetileg angolul írtam, aztán fordítottam magyarra, megtekinthető Ao3-on is „Death prayed with him” címen): https://www.wattpad.com/story/287597827-im%C3%A1ds%C3%A…

Kis kedvcsináló:
„Ezután a nap után, ezután a mosoly után életében először lesétált a kastélyhoz tartozó kis kápolnába. Sosem kereste fel korábban… utoljára még az Alimango-szigeten tette be a lábát bármilyen templomba. Miután főbe lőtte az apját, túl ironikus lett volna, túl értelmetlen. Ha a hitnek maradt is benne árnyéka, az ő helye a világban túl sötétté vált, hogy bármilyen isten figyeljen még rá. De odasétált az oltárhoz, kicsi, visszafogott léptekkel, és mint egy gyermek, összetette a két tenyerét.
A Halál ott állt a kápolna ajtajában, szürke karjaival kinyúlt felé – de a mozdulat, ami máskor megnyugtatta, most mély félelmet ébresztett benne. Olyan csend volt, hogy hallotta a saját szívverését, és az a hang, az a bizonyíték, hogy még él, az jelentett gyógyírt a lelkének, nem a Halál érintése. Azt akarta, hogy a szürke alak távozzon, hogy hagyja, hadd szeressen bele az életbe, hadd legyen újra ember, és ne barátja, gyermeke, jó kollégája a Halálnak, aki a határvidékeken él.
Hogy félreértés ne essék, azért meg kell jegyezni, még mindig nem volt benne biztos, hogy hisz Istenben, a klasszikus értelemben. Pontosabban, egészen biztos volt abban, hogy nem hisz. Az imája inkább egyfajta elméleti dolognak szólt. Valami jónak, amiben nem maradt árnyék. Ilyesminek, pusztán logikailag léteznie kellett, hiszen a gonoszság is létezett. És lehetett hozzá imádkozni.
Kiritsugu kérte „Istent”, mentse meg a lelkét. Mentse meg a lelkét, mert kezdte megérteni, a szürke alak miért viseli Irisviel arcát."

Jó hosszú idő után végre folytatódik a „Homonculusszal az élet” c. FMA-ficem.

„– Ez volt a házunk – mondta Ed a maradványokra mutatva. – Azután gyújtottam fel, hogy Al meghalt. Többé már… nem volt értelme benne élnem. Egy embernek túl nagy lett volna, de eladni sem akartam. Nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy idegenek lakjanak benne.
– Majd építünk egy másikat, Ed – közölte csendesen a homonculus, mire az alkimista megdöbbenve nézett rá. – Bizony, és akkor örökre együtt fogunk benne lakni. Soha többé nem leszel egyedül, és nem hagyjuk, hogy idegenek éljenek benne.”

https://www.wattpad.com/1109461171-homonculusszal-az-%C…

Sziasztok! Közzétettem egy könnyed, rövid kis Hakuouki oneshotot, főként Okita és Heisuke főszereplésével (illetve egy kicsit Saitóéval), amit egy barátom (és FRPG-s társam), Lyzy04 születésnapjára írtam. Remélem, számotokra is szórakoztató lesz.
https://www.wattpad.com/story/275472921-ha-%C3%BCnnepel…

Mióta ígértem, hogy lesz egy Owari no Seraph two-shot az oldalon? Hát, most végre van is.
Ez a fanfic alapvetően úgy született, hogy egy kedves barátom, Raze segítséget kért egy (eredetileg FRPG-hez) íródó OC kidolgozásában, akinek erős kötődése volt Guren történetéhez. A nagy beszélgetésekből pedig az lett, hogy végső soron írtunk egy fanfictiont, ami ennek a figurának a történetét foglalja össze – az első fejezetét, amit most publikáltam, én írtam, Guren szemszögéből, a másodikat pedig Raze fogja, az OC szemszögét középpontba helyezve. A történet az anime és a Catastrophe at Sixteen előzményregények között játszódik. Ez utóbbi ismerete nem szükséges az élvezetéhez, viszont értelemszerűen spoileres rá.
Trigger warningként még szeretném megemlíteni, hogy a GureMahi páros központi szerepet kap benne, ami azt jelenti, hogy toxikus/abúzív párkapcsolat témája előkerül – nincs pozitív fényben feltüntetve, de ha valaki nem bírja, akkor óvatosan.
Mindenki másnak jó olvasást kívánok a Separated Hearts első fejezetéhez:
https://www.wattpad.com/story/239154448-separated-hearts

Kis részlet kedvcsinálónak:
„- A csapatomat sem tudom igazán egyben tartani, mióta elcsesződött a világ. Magamat sem tudom egyben tartani.

– Minket nem is kell – vont vállat a tejfölszőke fiú. – Nem emlékszel, milyen voltál az iskolában? „Nekem ugyan nem kellenek barátok, nincs is olyan, hogy barátság, eeeh” – Shinya látványosan túlgesztikulált, és elmélyítette a hangját. – Nem azért maradtunk a nyakadon, mert ezzel a lehengerlő attitűddel összefogtál minket, hanem azért, mert ennek ellenére láttuk, hogy milyen ember vagy. Nem fogsz minket azzal elveszteni, hogy egyszer idiótán viselkedsz. Ha nem tudod kézben tartani a dolgokat, beszélj. – A beszélgetés során Guren szeme egyre jobban elkerekedett, mire Shinya kacsintott, és visszatért a szokott, játékos mosolyához. – De ezt most mocsokul elszúrtad, úgyhogy kezdheted azzal a javítást, hogy bocsánatot kérsz Mitótól, mert szerintem meg akar ölni – darálta.

Guren arcán is feltűnt egy halvány mosoly. Shinya persze nem tudta, miről beszél. Nem tudta, hogy muszáj hallgatnia. Nem tudott még Mahiru suttogásairól sem. De abban igaza volt, hogy nem zárhatta magára az ajtót. Nem tűnhetett el a csendben, még akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy még jobban bele kell gabalyodnia a hazugságaiba, mint addig. ”

Levi központú Attack on Titan oneshotot hoztam.
Azt hiszem, hogy eddig a legnehezebb novella, amit ezzel az animével és ezzel a karakterrel írtam (egyébként a leghosszabb is). A oneshotjaim alapvetően függetlenek, de ehhez az íráshoz hozzáadhat, ha már olvastátok tőlem az Áninutot, mert kicsit annak testvére-ellentétpárja. Míg az Áninut egy mélypontról szól, arról az állapotról, amikor látszólag sehová nem lehet fordulni, és az ember lába alól teljesen kicsúszik a talaj, a Lesz még hajnal egy kifejezetten a gyógyulásra és a reményre épülő sztori, még akkor is, ha vannak sötétebb pillanatai.
A mangára nagyon spoileres, az utolsó fejezet alatt/után játszódik, szokás szerint shipping mentes, és az AoThoz kapcsolódó szokásos figyelmeztetések mellett (depresszió, trágár beszéd, kényszerbetegség), ennél megemlítem, hogy különösen az elején elég sok fizikai fájdalom van benne, és végig egy központi téma a mozgássérültség. Szóval akinek ezek is érzékeny témák, azoknak óvatosan. Mindenki másnak jó olvasást kívánok, remélem, tetszeni fog – véleményeket, kritikákat nagyon szívesen fogadok.
https://www.wattpad.com/story/270433659-lesz-m%C3%A9g-hajnal

Kikerült a Myth of Er c. Attack on Titan fanficünk ötödik fejezete, Levi szemszögéből. Futólag feltűnik még néhány ismerős, és kicsit elindulnak az események – remélem, élvezni fogjátok!
https://www.wattpad.com/1058367385-myth-of-er-5-fejezet
Egy kis kedvcsináló részlet:
„Mikor a liftben lepillantott a mobiljára, Levi hamar megállapította, hogy negyedórával korábban érkezett a megbeszélt fél nyolcnál – ezt nem igazán bánta, tizenöt perc ácsorgás nem árthatott sokat, és jobban járt így, mintha a metró kegyelmére bízza magát, és késve esik be. Ahogy elérte a megfelelő szintet, és az ajtó kitárult előtte, szinte ösztönösen végigfutott a tekintete a folyosón elhaladók arcán… tudta, hogy lesznek ismerősök, a végigböngészett weboldal dobott még fel pár nevet és arcot, amikkel találkozott már, és amikre nem tudta, mennyire készülhet fel. Az első néhány percben nem szúrt ki senkit, de maradt egyfajta megérzése, – amit egyébként leginkább a gyomorideghez hasonlított volna, és tökéletes harmóniában dolgozott együtt az ezúttal meglepően enyhe migrénjével – ami azért azt súgta, hogy nem lesz zökkenőmentes az első napja.
– Jó reggelt! – azonnal felismerte a háta mögül érkező hangot, ugyanúgy, ahogy egy héttel korábban a telefonban… egy pillanatra összerezzent, de ezt már inkább a megszólítás hirtelenségének tudta be, nem az illető személyének magának.”
– Jó reggelt – fordult meg ő is. Erwin még kabátot viselt, nyilvánvalóan most érkezett. – Tudok várni tíz percet – tette hozzá, miközben a falon lógó óra felé biccentett."

@GokYuuSa-val évekkel ezelőtt belekezdtünk egy AoT fanfiction projektbe, ami egy reinkarnációs AU-ban szólt volna Levi és Erwin barátságáról (nem Eruri, nem shipként kezeli őket). A dolog eléggé félbe maradt a harmadik fejezetnél, pedig meg volt a fejünkben a teljes plot, és most, hogy a manga véget is ért, és az anime is eléggé a vége felé jár, kaptunk egy új lendületet hozzá.
Vagyis a Myth of Er megkapta negyedik fejezetét, és már dolgozom az ötödiken.
https://www.wattpad.com/story/111150178-myth-of-er