Összes trivia

A cica (akit valójában Dexter-nek hívnak) ironikus neve Músi, ugyanis ez Egeret jelent.

A Tarantella Christopher Nolan debütáló rövidfilmje, amelyet Roko Belic-kel közösen készített 1989 és 1990 között. A film csak egyszer, 1990. szeptember 12-én került adásba az Image Union 1313-as epizódjában a chicagói PBS állomáson, a WTTW-n. Az Image Union független filmeket mutatott be, és Tom Weinberg hozta létre.

Tom Weinberg 2003-ban megalapította a Media Burn Independent Video Archive-ot, ahol több mint 8000 videó található, köztük számos Image Union epizód. Az 1313-as epizód azonban eredetileg nem volt a gyűjtemény része. 2021 márciusában Henry Adams kezdte keresni a Tarantellát, és Tom Weinberg segítségével megtalálták a WTTW archívumában. 2021. július 12-én a Media Burn feltöltötte az epizódot a Vimeo-ra.

2021. augusztus 11-én a Syncopy Inc. szerzői jogi kifogást emelt egy YouTube feltöltés ellen, majd augusztus 16-án a Vimeo-ról és archive.org-ról is eltávolították a videót. Az interneten még mindig elérhetők tükrözött verziók, főként nem angol nyelvű weboldalakon.

A Larceny egy 1996-os rövidfilm, amelyet Christopher Nolan rendezett. A filmet 1995-ben, egyetlen hétvége alatt készítette, miközben a University College London Film Society tagja volt, UCL felszereléssel, beleértve egy Arriflex 16BL kamerát. A Following című első egész estés filmjéhez hasonlóan ez is „nullás költségvetésű” film volt, amelyet Nolan saját maga finanszírozott.

A film játékideje 8-9 perc között van, amit a UCL Film Society oldala és egy Nolan-interjú is megerősít. Több példány is létezik. Ivan Cornell és David Julyan is rendelkezik egy példánnyal, de nem kívánják nyilvánosságra hozni. A Cambridge Film Fesztivál és a UCL Film Society is őrizhet egy példányt, de Nolan szoros kontroll alatt tartja a jogokat, ezért a film nem került kiadásra.

Cage egyik leginkább erőteljes alkotásának a Disznó című filmet tartja. A színész szerint ha valaki egyáltalán nem ismeri munkásságát, soha egy filmben sem látta, akkor ez a tökéletes alkotás, amivel igazán teljes képet kaphat róla valaki:
„Ez olyan dolog, ami ad valamit az embernek, mert a tragédia mindnyájunkat utolér egy ponton. Csupán idő kérdése, hogy mikor. Ez a film számomra olyan, mint egy népdal. Csöndes, finom alkotás…”

Jost Vacano operatőr a tengeralattjáró belső terében forgatott jelenetek közben folyton beverte a fejét, mert a kamerán keresztül nem tudta olyan pontosan felmérni és belátni az akadályokat. A sérülések megakadályozása végett sisakot hordott.

Egészen 2006-ig ez volt a legdrágább gyártású német film. Ezt a Parfüm: Egy sorozatgyilkos naplója döntötte meg.

A producer Edward R. Pressman John Sturges amerikai rendezőt szerette volna rendezőnek, de ő nem volt megelégedve a forgatókönyvvel, többek közt azt is megemlítve indokként, hogy nagyon hasonlít az eredet regényre. Sturges miután megnézte a filmet csodálatosnak tartotta és ámult Wolfgang Petersen csodálatos munkáján. Beismerte ő nem lett volna képes ennyire hihető és klausztrofóbiás hangulatot megalkotni.

A filmet német nyelven forgatták le, a főbb szerepeket alakító színészek mindegyike tudott angolul. Amikor a filmet angolra szinkronizálták az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, Martin Semmelrogge kivételével az összes színész saját magát szinkronizálta angolra.

A film költségvetése 15 millió dollár volt, ennek nagyrészét a tengeralattjárók megépítésére költötték el. Az eredeti VII-C típusú U-boat terveit a Chicagoi Tudományos és Ipari Múzeumban találták meg. A terveket elvitték a tengeralattjárók eredeti építőjéhez, akit egy teljes méretű, tengeri replika megépítésével bíztak meg, ez volt az első ilyen megbízatásuk a háború vége óta. A belső filmezéshez egy második teljes méretű modell készült.

A filmben használt tengeralattjáró modelleket használták Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben is.