Kedvenc
Lehet, hogy van hibája ennek a filmnek, nem vitatom, de hogy ez most a legjobbkor talált meg az biztos. Először is imádom az ilyen fura filmeket, amiknek kicsit ilyen művészfilmes beütése van, de mégsem azok. A jelmezek, a díszletek, minden hozta a tökéletes 60-as évekbeli horror/romantikus ponyva hangulatot, és engem megvett kilóra.
Valahogy nekem 2016-ban ez a film kimaradt, megvallom őszintén nem is hallottam róla, amíg pár hónapja nem jött szembe velem pinteresten, majd tiktokon. És már egy-egy képből és videóból tudtam, hogy imádni fogom meg kell néznem. Kevés film van, amire azt tudom mondani, hogy kedvenc lett off de ez most abszolút az lett. Elaine karaktere pedig rabul ejtett. Kicsit olyan hatással volt rám, mint anno, amikor megnéztem először a Gone Girlt, és Amy teljesen átalakította a világról alkotott képem, utána jött Dani a Midsommerből, majd tavaly Pearl, és most Elaine. Szeretem ezeket a női karaktereket, tudjátok azokat, akiket mindenki imádna, ha férfi lenne, de mivel nő, ezért mindent végig kell fikázni rajta. Na ezek az én kedvenc karaktereim, a morally gray nők, akik kétes dolgokat tesznek, de mégis együttérzek velük. Ezek a bolond, tényleg unhinged nők, akik mostanában leuralják a médiát, legyen szó akár könyvről, filmről, vagy esetleg zenéről.
De visszatérve a Love Witchez, ez a film elképesztően szép, egy vizuális orgazmus az egész. Elképesztően szépen van összerakva, és az elborult történet ellenére is ez a legjobb szó, amit mondani lehet rá. A horror és a romantikus pedig – az én véleményem szerint – nagyon jól passzol, még ha nem is lesz a romantikusokból jól ismert happy end a vége. A befejezése nekem igazán katartikus volt, ezzel tette fel igazán a pontot az i-re, és biztos vagyok benne, hogy emiatt vált igazán kedvencé.
