Hogy én hogy szerettem ezeket az Olsen filmeket kislányként! És az egyik legjobb közülük. London csodaszép, a zenék nagyon jók és még humoros is. Nagyon jó volt egyet nosztalgiázni. :) Nem tudom más is volt-e így vele, de nekem annyira tetszett, hogy a szereplők nem a mobiljukhoz ragadva mászkáltak – mint a mai filmekben – és ha beszélni szerettek volna egymással személyesen tették, nem sms-ben, közösségi oldalakon vagy e-mailben, hangulatjelekkel teletűzdelve.