Gyönyörű, egyben szomorú történet.
Szomorú, mert körül öleli a gyász, az elveszett lélek miatti bűntudat, fájdalom, el nem engedés.
A mű szépsége pedig a kitartás, a reménytelenségben való próbálkozás, a mindennap túlélése.
Charlie nagyon szimpatikus volt, sajnáltam, de csodáltam is. De valljuk be , Tess nélkül nem jutott volna idáig.
A film bemutatja a mély testvéri szeretetet, az örökké való összetartozást. Talán nekem ez a legszívhez szólóbb téma, így muszáj kiemelnem a testvéri szeretet erejét, mélységét, tisztaságát.