Tüneményes egy film volt: tele humorral, romantikával és szomorúsággal egyaránt. Az tetszett a leginkább, hogy amíg a Jane Austen-adaptációkban viszonylag természetesnek hat a 19. századi kimért és udvarias beszédmód (vagy legalábbis nem jut eszünkbe vihogni rajta), itt annyira parodisztikus és közben irtó aranyos az egész, hogy mosolyogva kell végignézni a filmet. René kiváló választás, szerethető és megérthető karakterré formálja Beatrix Pottert, Ewan pedig…. hát, ő egyszerűen csak az imádnivaló Ewan, akinél én is kiadatnám a meséimet, pedig nincsenek is.