Akár egy Csehov dráma. Rengeteg moralizálás, egymás mellett elbeszélő szereplők. Moszkva itt Isztambul, ahova mindenki elvágyik, de aztán mégsem megy, vidéki orosz táj helyett Anatólia, sok tea, kávé, filozofálás, kilátástalanság, a végtelen beszélgetések ellenére a szereplők között egyre mélyülő szakadék. Be nem teljesült vágyak, ambíciók, elfecsérelt életek, kilátástalanság és végtelen unalom a kandallóban pattogó tűz mellett. A képek pazarak: a női főszereplő arcától kezdve a gondosan berendezett belső terekig, a szinte festői tájképek, a cselekménytelenségért ezek mindenképp kárpótolnak.