Ahányszor megnézem ezt a filmet, annyiszor jut eszembe, hogy Elvisnek milyen jól is állt az orvosi köpeny. Amikor először láttam, teljesen elvarázsolt a mássága. Nem tengerpart, csajozás, barátok és szerelem, hanem egy krimi, amihez akármikor van kedvem. A zenéjét imádtam, de a színészekhez is nagyon illett a karaktere. Tetszett, hogy Michelle, Irene és Barbara apácák, tetszett az egész hangulata. Amanda nagyon szerethető kislány volt, és bár igaz, hogy elég ritka eset, amikor az ember az orvosával megy fagyizni 6 évesen, de a parkbeli jelenet is nagy kedvencem. Akkoriban, a 60-as években nem nagyon volt divat beletenni az autizmust egy filmbe, de William Grahamnek ez is tökéletesen sikerült. Mary Tyler Moore meg nagyon szimpatikus volt nekem Michelle-ként, de mindenkit imádtam.
Egyszóval egy tökéletes film,szuper színészek, cselekmény és a karaktereket is imádtam.