Régi, de igazi alapmű, amibe ugyan már beleérezhető a későbbi tucattermékek íze, de mégis valahol van lelke. Van, mert Eastwood karaktere fantasztikus, mert az atmoszféra kiváló. Piszkos Harry ugyanis egy valódi hős, de főellensége nem a bűnözők, hanem az amerikai törvénykezés, ami a legkisebb eljárási hibánál is minden igazságkeresést megszüntet. Márpedig Piszkos Harrynek pont az a tragédiája, hogy felháborítja az igazságtalanság, és emiatt gyakran túlfeszíti azt a bizonyos húrt, így történhet meg, hogy ő nevetségessé válik, egyre labilisabb és veszélyesebb ellensége viszont mindig szabadon távozhat. A film nyomasztó, gyomorforgató tud lenni, a buszos jelenet nagyon be tud égni az ember tudatába. De amikor felhangzik a legendás magnumos monológ, akkor tudhatjuk, eljött az igazság pillanata.