Gyerekkorom egyik sokat visszatérő alkotása volt a film. Már az alapszituáció is tökéletes, elvégre ki ne szerette volna a dínókat, és talán sokunk érezte úgy magát, mint Louie vagy Cecilia, szóval az alapötlet kiváló. És szépen meg is valósítja, a rövidsége ellenére jól bemutatja a karaktereit, ad elég cselekményt. Aztán a film vége felé megjelenik Rút Szem professzor cirkusza, és hirtelen vesz egy nagyon ijesztő irányt a film, az említett professzor pedig alighanem óvodás korom legpszichopatább főgonosza, már csak azért is, mert nem a megszokott megalomán elem, hanem tényleg egy közveszélyes őrült, nagyszabású, de nem épp értelmes tervvel. Épp ezért egyébként elég szélsőséges a hangulat, mert az elején a jófej dínók, a színes nagyváros, a kedves professzor és az Agynövesztő gabonapehely áll szemben a sötét cirkusszal, a tényleg rémisztő képekkel. Nem tudom, ma mit szólnék hozzá, de az biztos, hogy sokat láttam és akkoriban nagyon tetszett.