Erről szól most a Snitt
Minimalista filmplakátok
Egy-kép-kocka játék
Funko Pop! figurák
Filmzenék
Új filmes szerzemények
Harry Potter
Mindenféle jószágok!
Fordítgatunk?
Anime
Filmes Idézetek Játék
Beszélgetések
Disney filmek és mesék
Jön az új évad!
CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
Middle Finger Moments from Movies
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Donghua
Tudtad-e?!
Blu-ray / 4K Blu-ray
Intrók/Openingek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
A film erőssége a sok hallgatás, csend, vagy halk szó. Nem kiabál senki, csak elfojtott hangon tudomásra hoz. Olyan végig, mintha mindenkiben pont a határig tolódott volna a feszültség – nem ordítok, mert nem lehet. Nem tudok. Az azt jelentené, hogy baj van.
A karakterek is remekek, valósak, hoznak egy döntést, és aztán viselik a következményeket. Egy-két személyen kívül nincsen igazán morálisan jó és rossz oldal, de még náluk is érzem azt, hogy egy igazi ember van mögötte, nem papírfigura.
Tele van a film utalásokkal a cselekményre, nem látjuk a jelenetet, és feltesszük a kérdést: tényleg ez történt? Nem ad választ, a válasz bennünk van, és lehet kettős. A buszon lévő festmény, az éppen szavalt versek is erősek.
Remekül átadja azt a nyomasztó érzést, amit egyre gyakrabban érzek itthon (és nemcsak ezzel a témával kapcsolatban).