Erről szól most a Snitt
Új filmes szerzemények
Filmzenék
Filmes Idézetek Játék
- Könyv a filmben
Middle Finger Moments from Movies
Filmplakát a filmben
Retró Sorozatok és Filmek
RTL+
Film a filmben
Mindenféle jószágok!
Steven Spielberg
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Egy-kép-kocka játék
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Donghua
Magyarország a filmekben
TV2 Play
Sport: Tévé vagy Streaming
Súgunk!
Moziplakátok
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Magában különálló alkotásként jó, de mint remake, egy kissé gyenge amiért ennyire elhúz néhány jelenetet, valamelyik karaktert jobban boncolgatja, ezzel kicsit leülepedett, elveszett a fókusz. Ez egy olyan téma, ami azért üt annyira, mert nem magyarázzák túl, a 2016-osban igazából. Az eredeti olasz verzióban szerettem, hogy nem ülepszik le, pörög, feszült, de amikor lassabb rész van, akkor is egyfajta nyomást érez az ember. Ebben a változatban többször néztem a számlálóra, mint szerettem volna, viszont egyik-másik karakterhez adott egy kis pluszt, ami jót tett neki. Furcsálltam, hogy Lee Seo Jin karaktere mintha több figyelmet kapott volna az elején, bár lehet, hogy csak szokatlan volt ebben a feltüzelt szerepben látni.
Míg az olasz és a magyar verzió megdöbbentett, addig a koreai remake inkább lehangolt, rátett egy lapáttal a végén lévő idézet is. “All human beings have three lives: public, private and secret.” És mily’ találó ide.