Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Pásztorok (2024) Árnyékosztag (2025) Így neveld a sárkányodat (2025) Balhés nyaralás (2024) Égen-földön Natacha (2025) Jó reggelt, búbánat! (2025) Óvakodj a bohóctól (2025) Balerina (2025) j-hope Tour ‘HOPE ON THE STAGE’ in JAPAN (2025) A vándorló Föld (2019) A csúf mostohatestvér (2025) A föníciai séma (2025)

Streamingpremierek

A szer (2024) Mindörökké nyár (2024) Vissza az erdőbe (2023) Echo Valley (2025) Az imprózós akció (2025) A föld íze a számban (2023) A mi korunk (2025) Ragadd meg a pillanatot (2024) Aniela (2025–) Titan: Az OceanGate-katasztrófa (2025) Hófehérke (2025) Sally Ride: Az első amerikai űrhajósnő (2025)

Random kedvcsináló

Teljesen idegenek (2018)

Magában különálló alkotásként jó, de mint remake, egy kissé gyenge amiért ennyire elhúz néhány jelenetet, valamelyik karaktert jobban boncolgatja, ezzel kicsit leülepedett, elveszett a fókusz. Ez egy olyan téma, ami azért üt annyira, mert nem magyarázzák túl, a 2016-osban igazából. Az eredeti olasz verzióban szerettem, hogy nem ülepszik le, pörög, feszült, de amikor lassabb rész van, akkor is egyfajta nyomást érez az ember. Ebben a változatban többször néztem a számlálóra, mint szerettem volna, viszont egyik-másik karakterhez adott egy kis pluszt, ami jót tett neki. Furcsálltam, hogy Lee Seo Jin karaktere mintha több figyelmet kapott volna az elején, bár lehet, hogy csak szokatlan volt ebben a feltüzelt szerepben látni.
Míg az olasz és a magyar verzió megdöbbentett, addig a koreai remake inkább lehangolt, rátett egy lapáttal a végén lévő idézet is. “All human beings have three lives: public, private and secret.” És mily’ találó ide.