Ebben a részben már sokkal több a zenés, dalolós jelenet, melyek többsége azért látványos volt. Némelyiket kicsit untam, mert kevés átmenet volt kettő között. Itt most Gabriellára nehezteltem egy kicsit. A zenék ismerősek voltak, daloltam őket, egy-egy jelentnél pedig nagyokat dobbant a szívem, felidézve a régi időket. Voltak szomorú, szívfájdító, de humoros jelenetek is. Azt kell mondanom, ez a rakéta ember nagyon jó húzás volt a készítők részéről, sikerült ezzel kicsit feldobni a filmet. :D Sharpayt most inkább sajnáltam, Kelsi és Ryan pedig egyre szimpatikusabbak lettek.
Habár már nem az én világom a film és nem is az én korosztályomnak szól, én egy részt, vagy kettőt még simán elnéztem volna. Akkoriban és most is.