Jézusom…ez nagyon kemény film volt. Az operatőri munka káprázatos, hihetetlenül erősek a közeli felvételek. Olyan erős és érdekes kötelék van Maria Falconetti játéka és Rudolph Máté kamerája között, hogy az szinte egyedi és páratlan a filmművészetben. A nő őrületbe fordult bambulásai néha kicsit sokak voltak nekem, de mikor látom, ahogyan ezernyi darabra törik az arca és síni kezd, az valami egészen elementáris erejű. Az a fájdalom, te jó ég. És 1928-as filmről beszélünk.
A színészetet és fényképezést is iskolapéldának kéne venni (most olvasom, hogy az is),
Nehéz film, de biztosan elő fogom venni majd később, mert ez a film egy csoda. Még akkor is, ha nagyon súlyos. És milyen jó, hogy előkerült 81-ben ez a film.