Meg kell vallanom most néztem meg teljesen egyedül először, és amúgy második alkalommal. (Először anyuval néztem meg tizenéves koromba, szerencsémre anya tudta hol ijesztő, s levette a hangot. Neki ennyi elég volt hagy végig tudja nézni, nekem kellett hozzá egy takaró is a szemem elé… De a mákos tésztás jelenet így is az agyamba égett, és akármelyik részről is van szó nekem az ami először az eszembe jut.)
Így 25 évesen is pont ugyanúgy féltem rajta, mint gyerekként, s a paplan is ugyanúgy kellett cenzúraként. Mondjuk én a hangot nem vettem le, mert így legalább sejteni tudtam, mikor nézhetek fel újra.
Végül is azt kell mondanom, a célját a film teljesen elérte. Horror filmen félni kell nem? :)
Ellen Ripley karaktere hihetetlenül jó lett, s Sigourney Weaver-re mint ha csak ráöntötték volna a szerepet. Egy hihetetlenül erős, tökös nő szerepét.
Az egy csillagos levonás csak azért, mert abban biztos vagyok, hogy vagy 10 évig önszántamból újra elő nem veszem:)