Érzek némi Lena Dunhames áthajlást Desiree Akhavan stílusában, de nagyon jól áll neki. A történet tetszett, de főleg az egyéni hangnem miatt, ahogy a rendező/forgatókönyvíró/főszereplő bemutatta a már jól ismert szakítás utáni útkeresést. Volt benne érintőlegesen szinte minden, ami egy XXI. századi fiatal nővel ilyenkor megesik: pocsék randik, ismerkedés, kínos pillanatok, önsajnálat, harag majd a talpra állás. Jó megoldás volt a mozaikos történetmesélés, és örültem, hogy volt jellemfejlődés a coming outtal és a családdal kapcsolatban. Nagyon bírtam a queer szlenget, a főszereplő humorát, szókimondását és öniróniáját, ettől lett igazán egyéni az egyébként sokszor látott alapsztori.