Yubisaki to Renren (2024–2024) 88% 32★

Nagyon kis szerethető anime volt. Szerettem minden percét, minden szereplőjét, a világot, amit közel hoz az emberhez, és az érzéseket, melyek be vannak szorítva a testbe. Itsoumi nyitottsága az enyém. Rengeteg ilyen embert szeretnék magam körül.

Szerintem nagyon aranyos és szívet melengető anime. Talán az egyik legjobb a témájában. Sikerül közel hoznia a hallássérült tematikát úgy, hogy nem válik didaktikussá, hanem beférkőzik a bőröd alá, és azon kapod magad, hogy te is jelbeszéddel mutogatod a barátodnak, hogy nagyon nagyon szereted. Borzasztó aranyos és csodás szereplők vannak benne, akiket nehéz nem megkedvelni. Bár nekem szimpatikusabb volt Oushi, mint Itsuomi, de meg tudom érteni azt is, hogy miért van odáig Yuki az utóbbiért. Nem szoktam szeretni a romantikus slice of life-okat, de ezt valamiért mindig jó érzés volt nézni.

Szerintem ez egy baromi jó anime volt. A sztorija egyszerű. Semmi mágia, fantasy, misztikum. Néha ilyen is kell. Tiszta érzelmek, kőkemény romantika és szerelembe esés.
Ennek az animének annyira jól áll -meg amúgy is minden romantikus műnek- ha tisztán adja át az érzelmeket. Ennyire tisztán. Az angol pure kifejezés jut eszembe mindig.
Plusz a siket téma és a jelnyelv témája sokkal színesebbé tette az animét.
A karakterek mind egyediek. Karakterük és jellemük fejlődik, színesek és jól felépítettek.
A zenék jól illenek az animéhez. Az openinget nem igazán hallgattam végig, endingre is igaz ugyan ez.
A képi világ igen kellemes. A színek főleg. Az animáció is jó színvonalat képvisel.
Örülnék még egy évadnak. Jó volt így szinte heti egy-két résszel megnézni az animét. (igen, megint lemaradtam vele szokás szerint…)

Már az előzetes alapján megmondtam, hogy ezt az animét imádni fogom ezt az animét, szóval türelmesen megvártam, hogy kijöjjön minden része.
Jó volt a megérzésem, hogy várjak vele, ugyanis olyan anime lett, amit nem csupán két nap alatt megnéztem, hanem aéig tudtam befejezni, pedig tudtam, hogy másnap munka és aludnom kellene inkább :D
Szerintem nagyon jól, megfelelő érzékenységgel közelítette meg a siketsséget. Fontos pontja volt az animének, de nem csak ekörül forgott minden, mégis adott egy betekintést valaki olyannak az életébe, aki születése óta nem hall. Nagyon szerettem mindegyik, jelbeszéddel foglalkozó jelenetet, és elképesztően örültem, hogy olyan, mindennapi dolgokról is volt benne szó, mint példul fogyatékkal élőként munkát keresni, vagy egyetemre járni.
Egyértelműen max csillag és azt hiszem, helyet kap azon kevés anime közt is, amiket rendszeresen újranézek <3

Szerintem én vagyok az egész világon az egyetlen, aki ezt megnézte és nem szerette.
Igen, halál cuki. Meg szép a mondandója is, de nekem valahogy, nem.
Számomra tipikusan túlságosan cukormázas volt.
Mondjuk azt szerettem benne, hogy picit idősebb szereplőkkel dolgozott, de ebben a témában jobban tetszett a Koe no Katachi.